|
|
|
Tudom, hogy most haragudnál,
hogyha látnál engem.
Késő van és mégsem alszom én.
Ne félj, csak a kis lámpa ég,
neked írok csendben.
Alszik anyu, szuszog kisöcsém.
Ritkán jössz most apu haza,
s mindig úgy sietsz el,
és valahogy olyan furcsa vagy.
Tudom, nem árulsz el engem,
te mondtad rég egyszer:
„Mi összetartunk, ugye férfiak?”
Apuka, gyere haza, szépen kérlek!
Ígérem, jó leszek nagyon.
Nem verem meg többé a kisöcsémet,
fogamat szó nélkül megmosom.
Semmit se hozz nekem,
mert más úgysem kell!
Csak te gyere és velünk maradj!
Ugye, nem sokat alszom már,
s egy reggel itt leszel? Vár a kisfiad.
Azt mondta az anyu, hogy te
csak pár hétre mégy el.
Vidéken vagy most, ott dolgozol.
Elhittem és azóta is
úgy aludtam éjjel,
másnap itt vagy, s vajon mit hozol?
Nem jöttél, csak jött helyetted
pénz, cukor, ajándék,
és villannyal hajtott kisvasút.
Nincsen, aki megjavítsa,
ha rossz lesz a játék,
és nélküled nem örülök úgy.
Apuka, gyere haza, szépen kérlek!...
…s egy reggel itt leszel? Vár a kisfiad.
Most már tudom, anyu téved,
vagy csak rosszat mondott,
bár én másnak soha nem hiszek.
Te mondd meg hát édesapu,
tényleg sokkal jobb ott?
Sokkal jobbak ott a gyerekek?
Tudd meg azt, hogy anyunál
szebb sem lehet senki.
Nálam jobban senki nem szeret.
Késő van már, álmos vagyok,
holnap fel kell kelni,
s lehet, hogy számtanból felelek.
Apuka, gyere haza, szépen kérlek!...
…s egy reggel itt leszel?
Ugye, hogy itt leszel?
Addig is szeretettel csókol kisfiad.
