|
|
|
A népművészet mestere az mégis én vagyok
A mesterségem lényege hogy szerelmes vagyok
A legszebb népi művészet az biz a szerelem
A csókmesteri diplomát egy lány adta nekem
A népművészet mesterének lenni jó dolog
Ficánkolnak a menyecskék ha beindulok
Ágorgonát kézben tartom azzal jól lövök
Női bástyák mind ledőlnek ha célra török
A vándorművész élete sok múló pillanat
Maradandó benyomás a lányoknál marad
Tartós életbiztosítást sohasem kötök
S álmomban is férjek elől fut menekülök
S hogyha vélem másnaposan imbolyog az ágy
Rájövök hogy idő előtt elpusztít a vágy
Leverem a cöveket nyugdíjba vonulok
Pancseroknak tanítom majd amit én tudok
Átadom egy múzeumnak mint öreg regényt
A féltő gonddal összegyűjtött kaland-gyűjteményt
Így lesz majd az ősi szakma egyre híresebb
Legfeljebb egy népművésszel a nép lesz kevesebb
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
