|
|
|
Engedjék meg, hogy díjmentesen bemutatkozzam,
Jó házból való, állás nélküli spanyol bikaviador vagyok,
Minden e szakmába vágó munkát jutányosan vállalok,
Bátorságom a legkényesebb igényeket is kielégíti,
Bármilyen veszélyes dologra vállalkozom,
Elsejei házbérfizetések, és egyéb zajos családi jelenetekhez,
Levelezőlap hívásra házhoz jövök.
Végrehajtókkal való személyes tárgyalásoknál öt százalék felár.
Stramm spanyol vagyok,
Azt mondják, szemem úgy ragyog,
Én olcsón adok,
Spanyol lesz így is ha kell,
Szívem egy kazán,
Barcelona az én hazám,
És a nagyapám,
A viaszkot találta fel.
(Refrén)
Barcelonában áll egy kis ház,
És a sarkán egy kis kávéház,
Az a lebuj volt mindig a tanyám,
Ott a főpincér az édesanyám,
Minden asztalnál folyik a bor,
Van ott matróz és torreádor,
S ha az egyikre rákacsint a nő,
Zsupsz, a másik egy kést ránt elő,
És lő!
Ez így van sajnos nálunk,
A spanyolok nem szívbajos családból származnak,
Legutóbb azonban egy határozottan kellemetlen afférom volt,
Ezt tessék meghallgatni,
Mit sem sejtve állok az aréna kellős közepén,
Egy piros rongyot rázva,
Már majdnem teljesen ki volt rázva a rongy,
Amikor egyszerre rám eresztenek egy bikát,
Én nem tudom, hogy vagyok vele, igazán rövidlátó vagyok,
De úgy van, ha egy bika nekem jön, azt én rögtön meglátom,
A bika meglát engem, én meglátom a bikát,
Hát azt nem tudom, hogy ő meg volt-e ijedve,
Én nagyon,
Egyet bőgött és felém rohant,
Én legalább hármat bőgtem, asszem két nagyot és egy kicsit,
És ugyancsak rohantam, hátrafelé.
Ha bárki azt merné állítani, hogy é-én a bika felé rohantam, azt bíróság elé állítom.
Nem mintha ez rám nézve megbecstelenítő volna,
De ha én egyszer azt állítom, hogy én nem bántok egy bikát, abban ne kételkedjen senki.
Pechemre én nem voltam tréningben, a bika igen.
És úgy belém döfött, hogy két hónapig csak állni tudtam.
Sőt, még ma sem igazi ülés, amit csinálok.
Hála Istennek, hogy túl vagyok rajta,
(Refrén)
…
Szeptember 6.
