|
|
|
Artoscsaba:
Az ablakból szeretem nézni ezt az esőt
Utálom a múltam, itt lesből rúgtak
Kiszúrtak velem és ismerem magam
Hogy lesz buktató? De nem leszek udvarló
Az udvarból kivágom, a mikrofon a gitárom
Erről szól száztíz álmom
A dobom érzés, késés, vagy egy picit siet
A hip-hop újjászületés és a sír lett nekem
A tripla iksz a korong, nem márkajelzés
Csabától egy tagg amit felvés agyad falára
A viccnek szakálla is lehet
Ne erőltesd, de tervem van veled
Szeret, nem szeret, lassan nincsen szirom
A balhét a béksségemmel szítom
Eget alkotok torkom szakadtából
Más a véleményem erről a szakmáról
Refrén x2
FankaDeli
Olyan régen volt már tavasz,
Olyan régen volam már kamasz
Olyan régen mondtad már hogy maradsz
Feri nem paraszt, csak szemtelen
MC Gőz:
Minden egyes szó, amit kigondolok fejben
Minden egyes rejtett infó a nyelvben
Amit kimondok csak sejtem, te meg csak érzed
Az is lehet, hogy csak egy részlet
Ami megfog és vége és mindkettőnkben él tovább
Mint egy képlet amiben te vagy az a
Én meg a bé érzed és ki tudja mi lesz a cé négyzet
A hiphop miatt dobom el a széket
És érzem hogy tennem kell
Valamit ami szívből jön, soha nem hamis
Gőzy ilyen volt, mindig ilyen marad
Ez az én számom csakis
FankaDeli:
Refrén x2
Boomduck:
Mindig úgy próbáltam reppelni, mintha az eső alatt állnék
Belőlem egy darab, belőled egy árnyék,
Amit átölel egy szivárvány, ez a Balkán gyümölcse,
Süketszobában izzad a repp velünk egy ferde tükörben
Amit visszahallasz egy hangos napló a lemezen
A narrátor a lelkünk, az életünk egy szerepben
Ez egy forgatókönyv nélküli történet, csak egy darab
Nem alkot tükörképet, de megmarad örökké
Beleivódik a porba izzó, vörös bélyegként,
Ha angyal lettem volna, most szarvakkal érkeznék
De magam elé engedlek, gyere hallgatlak mondd végig
Amíg a nap kerül minket, ezernyi hold vérzik
Próbál az eső alá bújni, tanulni más hibájából
Betört üveg alól kilábalni más szilánkjából
Utána szerte szórják fájdalmad elbújva az erdőbe
Én ott leszek örökké emlékezve az utolsó esőre
FankaDeli:
Refrén x2
FankaDeli:
Reppelve szóltam, de nem reppereknek
Pár sztorim írtam le az embereknek
Huszonhárom innen, negyvenöt onnan
Az életem napról-napra száznyolcvan fokban
Hip-hopot csinálni nem is olyan könnyú
Főleg olyat hogy ne lássanak a könnytől
Mintha könyvből olvasnám a sorokat
Az életünk lemezeken kép nélküli sorozat
Pont olyat ne akarj, amilyet már láttál
Amerika más világ, a Balkán ami rád vár
A lemezem egy ezres, ez az ára, nem az értéke
Sok fiú és lány kapaszkodik bele két kézzel
Ez nekem jól esik, erőt ad sokszor
Példának születtem, a sors maga után vonszol
Elrettentő sebeim intőjelként véreznek
A szivárvány színei reményként mérgeznek
FankaDeli:
Refrén x2
[Scratch]
Egyre többet tudhatunk meg a bohóc maszk mögül kikacsintó srácról, aki egy évvel ezelőtt debütált Morionesként és akire rekordidőn belül óriási figyelem szegeződött.
Miközben az előadó Manuellel közös, toplistás featje, a „Voodoo Baba” továbbra is pörög, addig is egy új, igazán személyes szólófelvétellel jelentkezik. Az „ALVAJÁR” egy uptempo, pop-latin-deep house dalnosztalgia, amelyben a gyerekkor keveredik a keserédes jelen vívódásaival, miértjeivel.
„Az ALVAJÁR-t nagymamámmal való kapcsolatom ihlette nagyrészt, a jelenem küzdelmei pedig kiegészítették”
– mondja Bakos Kristóf, azaz Moriones, aki múlt héten ünnepelte első albumának, a ’Tébolyda’ egyben karrierjének is csekély egyéves jubileumát. Az akkor még csak zenéjéről és TikTokról ismert fura hajú fiú azóta három önálló, teltházas koncertet adott Budapesten, legutóbbit éppen a közel 1300 férőhelyes Akvárium Klub Nagyhalljában. Ekkor a bohóc a színpadon meghalt, és ezzel egy új érát indított el, kilátásba helyezve egy új lemez érkezését.
Az „ALVAJÁR” is egy mozaikrész, amelyről a dalszerző bővebben így mesélt
„Unokatestvéremmel forgattuk a videóklipet. Mindenképp egy olyan helyet szerettem volna a szám nosztalgikus kedvessége miatt, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem, és a klipben feltűnő hintaágy az volt. Sokszor átmentem és beszélgettünk mamával, és ekkor a nap mindig odasütött. A kontraszt az csak hozzáadódott a történethez, hiszen a bohóc meghalt, de az albummal minden tiszta lesz. Nagyon durva, mert a klip elején a kisfiú én vagyok, ahogy nézi a jelenem. Azt a részletet unokatesóm egy egyetemi projektjéből vettük ki, ami ráadásul egy 14 éves felvétel, hiszen 2010-ben forgott és valahol megtalálta. Eszméletlen sorsszerűen történik ismét minden és mondhatjuk, hogy minden egyszerű volt, hiszen hazamentünk.”
Az „ALVAJÁR” egyfajta életigenlő figyelmeztetés is, hogy a jelen zsúfoltságában, ha a múltat elfelejtjük és nem tudjuk értékelni a pillanatot, azt később meg fogjuk bánni.
