|
|
|
| Előadó: | Erhid |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Csak annyit tudok, hogy veled akarok lenni,
hogy nem érdekel, más csak te meg én és ennyi.
Szerettem volna régen én is tovább menni,
de nem ment egyedül, mert kevés voltam merni.
Mindig Érted és csak Rólad szóltak,
a napok veled együtt a legszebbek voltak.
Vágom, hogy vágod, hogy szeretlek és tényleg,
bármit megtennék, hogy velem maradj végleg.
Értsd már meg bébi, Te jelented a létet,
nélküled nincs értelme, annak se hogy éljek.
Csak kerestem a szépet, raktam fel a tétet,
és megjelentél Te egyből változott a képlet.
Én úgy indultam el, hogy elfeledtem a múltat,
hogy változnom kell itt bent, és keresem az újat.
nem lehet már para, a szél akárhogyan fújhat,
de minden legyen tökéletes örökre és fullra.
Csak annyit tudok, hogy veled akarok lenni,
hogy nem érdekel, más csak te meg én és ennyi.
Legyőzhetünk bármit, higgy kérlek mert mi,
együtt vagyunk jók, mindent megfogok tenni.
Ezt most azért mert vallomást akartam,
hogy Érted akár a vérzésig kapartam,
de tudnod kell, mindig ott leszek ha baj van,
suttogom, hogy szeretlek, de kizárólag halkan.
2010 maradt a legszebb évem,
minden napot úgy éltem, hogy a felét sem értem,
míg nem voltál, haladtam de féltem,
olykor csak bíztam és csendben reméltem.
Szerettem volna én is egy szebb jövőt látni,
valaki mellett és nem egyedül mászni.
Akárhogyan nézem mindent felraktam egy tétre,
vártam az eredményt, vajon nyerek-e már végre?
De mindent most félre, ha a múltamat nézve,
tekintek a jövőre, akkor ez idő vége,
ami újat hozhat nekem, a pillantásod fénye,
világít az úton, már nincs miért féljek...
refrén.
Nem értettem régen, mi hiányzik s miért nem,
tudtam elérni azt amit, valójában kértem.
De ha elmennél végleg, csak egy dologra kérlek,
ne vidd magaddal az összes szép emléket,
hogy ne legyen az, ami előfordult százszor,
mikor eljött a búcsú nem maradt csak pár sor.
én azért szeretlek, mert ha Veled voltam másról,
nem szólt a napom csak a boldogságról...
és azt is tudom, hogy nem folyton el mától,
az érzelmeimet és nem lesz ami gátol...
Levágtam már sokszor, mit várhatok el mástól,
mit kaphatok tőled, csókokat a szádtól.
Minden idézetem, rólad szólt a nyáron,
újraépítettük ami nem végleg volt vár rom.
Ezer seb a múltból, amik begyógyultak régen,
nélküled nem ment volna, köszönöm szépen!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
