|
|
|
| Előadó: | Juniker |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A lelkem betonból, a szívemen kordon,
A szerelmünket, édes, csak hajnalig hordom.
Aztán ledobom a mélybe, a rideg, sötét éjbe,
Ha van még mint mondanod, akkor hozzám is lépj be.
Fagyos lett a szerelmünk, fagyos lett a csókod,
Kihűlt már az ölelésed, rideg lett a bókod.
A szívem már nálad, összetörted néhány tettel,
Őrizd meg a darabjait, de az életem ne vedd el!
A szerelem az gyilkos, a szeretet meg fegyver!
Mélybe taszít mindig és szétmar, mint a vegyszer.
Kialudt a fényünk, nincsen más, csak árnyék,
Nincsen többé szikra, nincsen mire várnék.
Az álomból felébredtem és a valóság megrázott,
Rádöbbentem arra, csak a szívem, ami hibázott.
A gyertya fénye olykor kiolvasztja testemet,
De nem játszom a tűzzel, mert megégeti lelkemet.
Ref:
Maradok egyedül, maradok a mélységben.
Bár minden egyes pillantás fájdalmas és érzékeny.
A lelkem is vérzékeny, a szívem már nem diktál,
Látod, már eltűntem, de a lelkem még itt áll.
Én elhittem a mesét, hogy nem vagy egy a sok közül,
Kezedbe adtam szívemet, de te felhasználtad eszközül.
Elhervadt a vörös rózsám, szürke lett a szivárvány,
Elbúcsúzom tőled, gyönyörű szép királylány.
Árnyékba rejtőzik a szívem és a nézőtér.
Nem akarlak látni, de megkérdezem, miért jöttél.
Úgy érzem néha, mintha velem itt lennél,
Bár tudom, ilyen nem lesz, ilyet te nem tennél.
Inkább már elmennél, most messze megyek én is,
Elenged egy kéz is, egy szempár és egy tézis.
Ne nézz így kérlek, mert fájó ez a rész is,
Hogy könnyezel te is, és könnyezem már én is.
Kéne most egy varázsszó, mit kimondhat egy varázsló,
Ami lehűti a fájdalmam, mert a keserűség parázsló.
Nem is tudom, mit tegyek, a csönd sem segít engem,
A gyertyaláng is ellobbant, tovább kéne mennem.
Furcsa ez az érzés, éjszaka így egyedül,
Most minden egyes gondolatom a halálba menekül.
Nem vagyok remekül, de lesz ez egyszer jó is,
Nem látod a fájdalmam, de talán most ez jobb is.
Ref:
Maradok egyedül, maradok a mélységben.
Bár minden egyes pillantás fájdalmas és érzékeny.
A lelkem is vérzékeny, a szívem már nem diktál,
Látod, már eltűntem, de a lelkem még itt áll.
Én elhittem a mesét, hogy nem vagy egy a sok közül,
Kezedbe adtam szívemet, de te felhasználtad eszközül.
Elhervadt a vörös rózsám, szürke lett a szivárvány,
Elbúcsúzom tőled, gyönyörű szép királylány. (2X)
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
