|
|
|
Mikor az alkony a Földre száll
És a magány rád talál.
Ne hidd, hogy örökké tart,
De ne reméld, hogy felkel a Nap.
Látod haldokolnak a fák,
Szeméttel teli az óceán.
Nem mi kértük a pusztítást,
De részünkké vált.
Az idővel egy úton rohan az élet,
De az utat a célig mi építjük meg.
Állj fel hát (rád vár a haldokló Föld),
Állj fel, üvöltsd világgá (miénk a haldokló Föld).
Érj el mindent,
És értsd meg, értsd meg így
Gyermekeink is élhetnek így.
Majd ha felébrednek a fák,
Tiszta a tenger, él a világ.
Akkor lép elő a Nap,
A sötét végre a helyén marad.
Az idővel egy úton rohan az élet,
De az utat a célig mi építjük meg.
Állj fel hát (rád vár a haldokló Föld),
Állj fel, üvöltsd világgá (miénk a haldokló Föld).
Érj el mindent,
És értsd meg, értsd meg így
Gyermekeink is élhetnek így.
/szóló/
Érd el már
Állj fel hát
Rád vár a haldokló Föld
Állj fel üvöltsd világgá
Miénk a haldokló Föld.
Érj el mindent,
És értsd meg, értsd meg így
Gyermekeink is élhetnek így.
ONLINE MEGHÍVÓ
