|
|
|
Hittem, van még mit tennem…
A halálon is túl lesz,
s van még élet e fényben!
És hogy újra kezdhetem,
amit elszalasztottam
egyedül magányosan.
Most kell nekem döntenem!
Mit, hogyan tovább? Merre
visz az utam a fényen
át, és az árnyas ösvényen
felkapaszkodva, angyal
szárnyon röpítve magam?
Ámbár ott álltam a mély
halál torka szélénél…
Nem éreztem a lényét,
az idő, s élet kegyét…
Nem volt maradásom ott,
hol az őrület téboly!
Végkép megszakadt a húr,
szívemben a Nagyúr.
Szememben a láng kihunyt.
Lelkemben az űr már múlt!
S darabokra törött
sikoltó, árnyas tükör.
Látom a fény bársonyát,
igaz tükör varázsát!
Hallom az éj dallamát,
vágtató szarvasok hangját!
Látok mosolyt arcokon!
Érzem, ahogyan átjár most
…az érzés, az öröm, hiszen
tudod, kell még egy élet!
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
