|
|
|
Verse 1.:
Álmaimban egyszer megjelent egy nyári emlék,
Szenvedélyes két hét szívem mélyén most is él még.
Ha látom az arcodat, ha hallom a hangodat,
Mily csodás varázs az a nyár, vége már.
Sűrű sötét ködbe bolyongok egy régi utcán,
Elfelejtett dallam séta közben újra felszáll.
Ha látom az arcodat, ha hallom a hangodat,
Mily csodás varázs, az a nyár, vége már.
Refr. (2x):
Ne menj el, mert nagyon fáj a búcsú értsd meg!
Hogy soha többé nem látlak, kedvesem.
Verse 2.:
Te voltál az első lány az életemben,
Te voltál az igazi kit úgy szerettem.
Mindent megtettem, de Te játszottál velem,
Hazudtál nekem, kedvesem, Istenem.
Aztán volt egy pillanat, hogy újra láttam,
Kézen fogva sétáltál egy másik sráccal.
Nem is jött felém, elfelejtett rég,
Mit is tettem Én, Istenem, Istenem.
Refr. (2x):
Ne menj el, mert nagyon fáj a búcsú értsd meg!
Hogy soha többé nem látlak, kedvesem.
szóló...
Refr. (4x):
Ne menj el, mert nagyon fáj a búcsú értsd meg!
Hogy soha többé nem látlak, kedvesem.
Utoljára szeptember 12-én!
