|
|
|
Azt mondta dolga van, de látom, hogy mégsem indul el,
Felejtsünk itthon valamit, amit keresni kell,
Nem számít az idő, nem számít a sapka, a kabát,
Apránként felforgatja végül, mind a két szobát.
Próbálok tévézni míg rámol, mert úgy idegesít,
Unom, hogy mostanában lekési az összes ügyeit,
Ilyenkor néma az egész lakásban össze-vissza jár,
Egyszer csak érzem, hogy itt van és pont mögöttem áll.
ref:
Már tudjuk is, mi az amit még keresett,
Mert persze mi magunk vagyunk, ami el veszett,
És akkor egyszerre beszélni kezdenénk,
Hogy arról hallgassunk, hogy itt vagyunk-e még,
Hogy ő,
Meg én,
Hogy vége van vagy lenne még esély.
Beszélni kellett egy kicsit, mert túl nagy volt a csönd,
Aztán egy mondat közepén nem nézett rám, csak el köszönt,
Sokáig néztem a tükörben azt a szürke valakit,
Lehet, hogy ő látta jól, és nem is vagyok itt.
ref:
Már tudjuk is, mi az amit még keresett
Mert persze mi magunk vagyunk, ami el veszett,
És akkor egyszerre beszélni kezdenénk,
Hogy arról hallgassunk, hogy itt vagyunk-e még,
Hogy ő,
Meg én,
Hogy vége van vagy lenne még remény.
Egy rossz napra, jó nap ez így megy és ettől lesz egész,
/Ez most egy rossz nap volt/
És fáraszt, és izgat, és untat, de még is ez a szép.
/De annyi jó napunk is volt/
Egy rossz napra...
/Tudom, hogy van még esély/
És fáraszt....
/Akkor most kapaszkodj belém/
Egy rossz napra...
/Ha újra együtt vagyunk/
És fáraszt...
/Akármit megtalálhatunk/
Egy rossz napra...
/Ez csak egy rossz nap volt/
És fáraszt...
/És annyi szép napunk is volt/
Egy rossz napra...
/Ez most egy rossz nap volt/
És fáraszt...
/De annyi jó napunk is volt/
Egy rossz napra...
/Tudom, hogy van még esély/
És fáraszt...
Elismerésben részesült a Dallamos Villamos rendezvényünk
