|
|
|
| Előadó: | Kulka János |
|---|---|
| Album: | Akarod vagy nem |
| Megjelenés: | 2010 |
| Hossz: | 3:33 |
| Szövegírók: |
Nemes István |
|
Dés László |
|
| Kiadó: | Sony Music |
| Stílus: | pop rock, művész |
| Címkék: | Keressük! |
Azt mondta dolga van, de látom, hogy mégsem indul el,
Felejtsünk itthon valamit, amit keresni kell,
Nem számít az idő, nem számít a sapka, a kabát,
Apránként felforgatja végül, mind a két szobát.
Próbálok tévézni míg rámol, mert úgy idegesít,
Unom, hogy mostanában lekési az összes ügyeit,
Ilyenkor néma az egész lakásban össze-vissza jár,
Egyszer csak érzem, hogy itt van és pont mögöttem áll.
ref:
Már tudjuk is, mi az amit még keresett,
Mert persze mi magunk vagyunk, ami el veszett,
És akkor egyszerre beszélni kezdenénk,
Hogy arról hallgassunk, hogy itt vagyunk-e még,
Hogy ő,
Meg én,
Hogy vége van vagy lenne még esély.
Beszélni kellett egy kicsit, mert túl nagy volt a csönd,
Aztán egy mondat közepén nem nézett rám, csak el köszönt,
Sokáig néztem a tükörben azt a szürke valakit,
Lehet, hogy ő látta jól, és nem is vagyok itt.
ref:
Már tudjuk is, mi az amit még keresett
Mert persze mi magunk vagyunk, ami el veszett,
És akkor egyszerre beszélni kezdenénk,
Hogy arról hallgassunk, hogy itt vagyunk-e még,
Hogy ő,
Meg én,
Hogy vége van vagy lenne még remény.
Egy rossz napra, jó nap ez így megy és ettől lesz egész,
/Ez most egy rossz nap volt/
És fáraszt, és izgat, és untat, de még is ez a szép.
/De annyi jó napunk is volt/
Egy rossz napra...
/Tudom, hogy van még esély/
És fáraszt....
/Akkor most kapaszkodj belém/
Egy rossz napra...
/Ha újra együtt vagyunk/
És fáraszt...
/Akármit megtalálhatunk/
Egy rossz napra...
/Ez csak egy rossz nap volt/
És fáraszt...
/És annyi szép napunk is volt/
Egy rossz napra...
/Ez most egy rossz nap volt/
És fáraszt...
/De annyi jó napunk is volt/
Egy rossz napra...
/Tudom, hogy van még esély/
És fáraszt...
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
