|
|
|
Már látom magam előtt ahogyan lefolyik
a véred a falon csak folyik csak folyik
és én élvezem mert egy pszihopata ember
lett belőlem te tetted velem
az évek alatt felgyülemlett mérgemet kiadom
az utolsó kenetet a pofádnak megadom
de miért? miért vetted el tőlem?
azt akit szerettem ő volt a végzetem
bármit megtettem volna egy csókjáért
magadhoz csábítottad te rohadék
gyere elmegyünk egy eldugodt helyre
ha nemakarsz viszlek a nyakadnál a penge
ne ellenkezz barátom énis csak tűrtem
mikor életemnek értelmét elvetted tőlem
hát nézz most mélyen mind a két szemembe
lásd meg a haragomat nemsokára vége
szánalmas ahogyan könyörögsz magadért
szenvedni fogsz én meg röhögök te nyamvadék
röhögök a kínodon kiszedek egy darabot
a húsodból mélyen a pofádba harapok
a visítás még nagyobb vágyat kelt bennem
hogy a testedet kínok közt földalá temessem
mindenki így jár már lehet hogy beteges
a féltékenység de ez vagyok mit tegyek?
mit tegyek?
Refrén:
A hangok azt suttogják kegyetlen bosszút
a vendetta üvölt rólam te nyomorult
hogy végezzek veled hatalmas kínok közt
raklak a földalá hiába könyörögsz
A hangok azt suttogják kegyetlen bosszút
a vendetta üvölt rólam te nyomorult
hogy végezzek veled hatalmas kínok közt
raklak a földalá hiába könyörögsz
Dülled a szemed mikor nyakadat szorítom
az arcomon vigyor ezt évezem mondhatom
olyan haragot táplálok irántad te rohadék
hogy leszarom a következményt leszarom a bűntetést
keresztre feszítelek vessed a keresztet
látom a szemeidben haláltól a félelmet
jó ez a hely igaz? egy elhagyatott környék
nem találnak minket, csak ketten te és én
beszélhetünk dolgokról nemkéne hogy felhúzz
kussolj te paraszt most a Zsoltika megnyúz
húzom a pengét végig te üvöltessz
a véred kicsordul és kérem a türelmed
nemsokára vége de még játszunk egy keveset
sípcsonton ütlek a halálod keserves
reccsen a csontod a porcok meg ropognak
hallom a hangját a berekedő torkodnak
elégtételt veszek egy ütés a fejedre
elgyengül tested, mindened elernyed
halott vagy és én most szó nélkül állok
nézem a pofádat semmit nem látok
a kutyáknak doblak, marcangolnak széjjel
ezt álmodom veled mindegyik éjjel
de eljön az idő mikor valóra válik
pszihopata vagyok velem senkisem játszik
Refrén:
A hangok azt suttogják kegyetlen bosszút
a vendetta üvölt rólam te nyomorult
hogy végezzek veled hatalmas kínok közt
raklak a földalá hiába könyörögsz
A hangok azt suttogják kegyetlen bosszút
a vendetta üvölt rólam te nyomorult
hogy végezzek veled hatalmas kínok közt
raklak a földalá hiába könyörögsz
Nyolc év után jelentkezik hivatalos nagylemezzel a kilencvenes évek ikonikus magyar punk zenekara, a C.A.F.B..
A 14 dalt tartalmazó “Memorandum” ráadásul fizikai formában kizárólag bakeliten érkezik, de persze a korszellemnek engedve a megjelenés napjától, december 8. hétfőtől digitálisan is elérhető a jól ismert streaming felületeken.
A régóta várt korong egyik trackjéhez, a „Mr Molotov”-hoz készült klip is debütál
A videó külön érdekessége, hogy élőszereplős mozi helyett ezúttal egy rajzolt világban kelti életre az amúgy sajnos nagyon is aktuális dalt –
az ezredforduló képregény aranykorának hangulatát idéző cartoon-moziért pedig Mester Csaba és a korai Black-Out Andrics Lacija mellett producerként az ős-Tankcsapda egyik alapítója, Tóth-Laboncz Attila, vagyis "Labi" felel – az ő neve manapság a reneszánszát élő képregényekkel hasító "Master-Lab Comics"-hoz kötődik leginkább.
Persze, ha egyszer bejelentkezik a Seattle-ben élő frontembere miatt csak évi egy hazai fellépést vállaló csapat, akkor nem hagyják a közönségüket meglepetések nélkül.
Nem kis elismerés ugyanis, hogy a Trottel Records gondozásában, ugyancsak LP formátumban megjelent “Nem Az A Punk, Aki... vol.2” válogatásalbumon is helyet kapott három, 1993-ban, a punk hőskor kellős közepén rögzített C.A.F.B. nóta is.
Szakácsi Gábor zenekara amúgy legközelebb 2026. március 7-én, szombaton lép újra színpadra itthon, a budapesti Dürer Kert „Retro punk buli” elnevezésű fesztiválján.
Fotók: C.A.F.B.
