A hangos vihar után földre hulló esőcseppek
Törik át a kínok között elbújt felemésztő csendet
Adj még egy percet, kérlek, adj még egy percet
hogy elmondhassam mikor becsukom mind2 szemem
arcod tükörképe mosolyog rám mindig vissza,
Tiszta lappal indultam útnak mégis foltot hagy a tinta
Mintha a sors megírta volna, ránk már nem tekinthet vissza
A lejátszott történetet már nem pörgetheti vissza
Kusza szálakkal szőtt csomó, a percek meg csak szállnak
Fárad a lélek, átadja a küzdelmet a mának
Áttöri az utakat, mik elé más világot tárnak
Nyitott ajtók mögött a kulcsok egy befejezést zárnak
Elterelt gondolatok néha előjönnek, fájnak,
Vége mindennek, maradtak darabra tört szárnyak
Összekötött lelkek mikre rávetődtek árnyak
Sötétbe borultak, eltűntek más utakon járnak
Falevélként hull minden reményem adj még egy percet
De ha elmész elviszed a szívem, ezt ne felejtsd el
Egy színtelen szivárványt mi az égen átcikázna
Eltakarta lassan a szürke felhőnek ködös fátyla
Összedőlt a kártyavár, 100felé hullott álma
Látja elveszik a remény mikor lángot olt a fáklya
Csak barangol a tájba, az éjjelt-nappal váltja
Helyes utat keresve a messzire nyúló homályba
Napok jönnek mennek, kihűlt érzelem a látszat
Hideg teleken melegítette fel, de már fázna
Az eldobott szív, mit ér ha már nincsen párja
Csalódottan lüktet lassan kapuit bezárja
Feltárja titkait akár egy kincsesláda
Összetörött darabkáinak már nincsen vágya
Adj még egy percet, mert lehet többé nem látlak
Mert tudom hogy a csillagok nekünk mit kívántak
Vibráltak az égen, felettünk öröm táncot jártak
Mikor lenéztek és minket együtt boldognak láttak
Falevélként hull minden reményem adj még egy percet
De ha elmész elviszed a szívem, ezt ne felejtsd el
Elillant sok pillanat, a nap holnapra pirkad
A szél fújja a faleveleket, süvítve sírnak
Lehullanak a földre új fejezetet nyitnak
Színpompába fekszenek a talajon és vívnak
Harcokat az élettel,a virágok kinyílnak
Átveszik a történetet,amit a levelek írtak
Az apadó patak fuldoklik amit a föld beszív
Küzd a felszínért de minden erejéből veszít
Vetít a képzelet de eltorzultak a hangok
Az arcod megmaradt, csak a te hangod mit hallok
Égeti az avart a tűz szelíden pattog
Ez volt a mi mesénk, egy álom, mire fejet hajtok
Adj még egy percet, hogy felébredhessek
A közös képünkre egy utolsó pillantást vessek
Úgy mehessek tovább, hogy átlássam amit festett
A múlt a vásznunkra és többé már nem kereslek
Falevélként hull minden reményem adj még egy percet
De ha elmész elviszed a szívem, ezt ne felejtsd el
Hírek
Az eredeti Magyar Himnusz - Hymnus
Ezúttal egy mindannyiunkat érintő, zenetörténeti szempontból is jelentős hírrel érkezünk. Nem véletlenül a mai napon.
Jómagam gyerekként a nyolcvanas években hallottam a Himnuszt a „szokásos” alkalmakkor, különböző iskolai és egyéb rendezvényeken (ahol egyáltalán elhangozhatott…). Élénken emlékszem arra, hogy már akkor felmerült bennem, hogy miért lehetséges az, hogy a mi magyar Himnuszunk amolyan gyászos-kesergős, panaszkodós hangulatú. Ellentétben a „nyugati” testvéreink nemzeti énekei (pl. olasz, német, francia, amerikai, stb.) amelyek pattogós, induló jellegű és szövegében is jellemzően határozottan kijelentő, deklaráló jellegű - nem kérlelő, szánakozó, „bocs, hogy élünk” hangulatú, ahogyan annak idején számomra a saját Himnuszunk tűnt.
Hála Istennek és azon állhatatos magyar honfitársainknak, akiket szintén érdekel Himnuszunk eredete, sorsa, alakulása - mára rendelkezésünkre áll az eredeti változat, amely a fenti kérdéseimre megnyugtató választ adott. Ugyanis többek között (ezzel most nem mondok újat) a magyar nyelvnek is megvan az a szépsége, hogy ugyanaz a mondat különböző sebességgel, más környezetben pontosan ellentétes értelművé válhat. Gondolj szüleidre, vagy párodra: hány féleképpen lehetséges azt a szót kérdezni, hogy „IGEN?” - ebből nem mindegyik hangsúly megnyugtató… :)
Abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy a Himnusz (Kölcsey versének címe: Hymnus) Erkel által komponált eredeti változatának „visszahozatalát” javasló Dr. Bencze Izabellával sikerült kapcsolatba kerülnünk. Közbenjárására kaptuk meg a mű keletkezését már több, mint 20 éve kutató, így a kapcsolatos történelmi tények és körülmények egyik legnagyobb tudású szakértőjétől, Somogyváry Ákos úrtól (aki nem mellesleg Erkel Ferenc szépunokája és egyúttal kiváló karnagy) az újra felvett, eredeti tempójú és hangszerelésű változatot, illetve engedélyt arra, hogy azt felhasználjuk és itt bemutassuk Nektek.
Dr. Bencze Izabella, mint jogász, felhívta a figyelmünket arra is, hogy Alaptörvényünk szerint Himnuszunk Kölcsey versére szerzett Erkel zene, amelyet a zeneszerző egy 1844-ben kiírt pályázatra komponált. A ma általunk ismert és énekelt Himnusz pedig egy 1938-ban Dohnányi Ernő által átdolgozott változat, vagyis Alaptörvényünk szerint is az eredeti Erkel zene a nemzeti imánk.
Álljon itt összehasonlításképpen a fent említett, eddig megszokott „lassú” változat és alatta az általunk az eredeti mű alapján készített felvétel.
Vedd észre a különbségeket:
• gyorsabb tempó
• harangszó az elején-végén (utalás a nándorfehérvári győzelemre, amely 1456. július 22. óta a törökök visszaverésének, Európa megvédőinek tiszteletére szól),
• az egyes szövegrészek közötti magyaros hegedűszólamok felemelkedő, magasztos futamai
• a fentiek összhatásaként pozitív hangvétel, bizakodó, előremutató és már nem könyörgő attitűd
Hymnus eredeti változat
Előadja: a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, az István Király Operakórus, a Gyulai Erkel Ferenc Vegyeskar, valamint a közönség, 2019. június 15-én a Magyar Nemzeti Múzeumban, Kölcsey Hymnus című versének megzenésítésére kiírt pályázat Erkel Ferenc általi megnyerésének 175. évfordulója alkalmából rendezett Emlékkoncerten. Vezényel: Somogyvári Ákos karnagy.
Használjátok szeretettel, legyen ez egy új mantra számunkra, énekeljétek Ti is pozitív előjellel ezentúl!
Akit érdekel a téma, a blog oldalunkon részletesebben is foglalkozunk a Himnusszal.
