|
|
|
| Előadó: | Just Dream |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
meguntam már, hogy mindig én vagyok a téma,
hogy elrontottam valamit, és ezért vagyok béna.
ezért lett most vége, nem érdekel mit mondasz,
csak játszol a szavakkal, eközbe azt hiszed, hogy oltasz.
csak nevetek... nem tudok már mit tenni,
vagy nem is akarok, csak végig rajtad nevetni.
mindent lekoppintasz, nem tudsz újat hozni,
ne nehezítsd a dolgom, had tudjak át lapozni.
a barátság már kopott, de adtam még egy esélyt,
mert mindenki kaphat, had érezzed a reményt.
hogy jóvá tehetsz mindent, nincsen több hiba,
de a barátság vizsgáján, nem lesz ott a pipa.
nincsen pótvizsga, nincsen már több miért
rengeteget áldoztam, de már azt sem tudom kiért.
tovább fogok lépni, akárhogy is nézel,
ne gyere többet hozzám, bárhogyan is érzel.
-
bezártam az ajtóm, véget ér több napom,
kinyithatom bármikor, de csak ha én akarom.
ez soha nem lesz jó, ez többé nem lesz régi,
csak egy fénykép, ami a történetet meséli.
-
mikor bajba voltál, egyből hozzám jöttél,
látom már a hálád, a tenyerembe köptél.
naponta váltogatod, épp kire haragszol,
a fejed felett régen, az a bizonyos harang szól,
beütött az óra, többé nem fogom a kezed,
az emlékezetemből folyton törlöm ki a neved.
minden percünk eltelt, nincsen közös jövő,
néha én is csodálom, hogy mire képes az idő.
mit tud még tenni? kit szakít el tőlem?
ki mondja azt nekem, hogy már elég volt belőlem.
ez az élet nevű mese, nem tréfa a felese,
már az égbolt sem mutatja, hol van a szekere.
összetört minden, bennem megszűnt minden hang,
csak a szívem szólít, "soha ne számítson a rang"
fáj kimondani, de meghalt a közös rendszer,
felejtsük el egymást...ja, nekem ez kell.
-
néha úgy érzem, hogy ezt rendbe lehet tenni,
de ahogy meglátlak, ez véget ér és ennyi.
én nem fogok változni, mert ebben nekem nem kell,
most már tehetsz bármit, ez akkor sem érdekel.
elvesztettél haver, lehet nekem fáj ez jobban,
csak egy fénykép maradt, de nem tudom hol van.
így ez jólvan... megint kínozhat az emlék,
a szívem visszahúz, pedig oly régóta mennék.
annyi mindent nyeltem, minden egyes bajod,
én vigasztaltak mikor nem jött össze a napod.
én ott voltam melletted, mikor padlón voltál,
kidobtak téged, emlékszem senkihez sem szóltál.
mégis ott voltam... de te ezt is elfeledted,
az igazi énedet, ezen a napon fel is fedted.
fáj kimondani, de meghalt a közös rendszer,
felejtsük el egymást...ja, nekem ez kell.
A Túl mélyebb, súlyosabb felhangja után a Veskó jóval könnyedebb, vidámabb hangulatot hoz: egy egykori Wesselényi utcai lakás világát idézi meg, amely legendás buliközpontként üzemelt.
Kétszáz házibuli egy éve alatt? Inspiráló közeg volt
- Egy év alatt nagyjából kétszáz házibuli volt. A fél város tudta a kapukódomat, és egy idő után már nem is kellett hívni senkit. Jöttek maguktól. Imádtam. De annak is örülök, hogy a csúcson abbahagytuk. Annak meg pláne, hogy túléltük - mesélte Agócs Márton a Wesselényi utcai lakásról.
A Veskó megszületése is hasonlóan spontán volt, mint maga a korszak, amit megidéz: egy születésnapi hétvégén, Pécsen pattant ki belőlük az ötlet.
- A Veskó refrénje volt az egyik vázlat, és ez annyira megtetszett Bakának – leginkább azért, mert vidám –, hogy reggelre dal lett belőle. A szöveg, a zene, a szerkezet pár óra alatt kigurult. Tényleg igazi ajándék - fogalmazott a zenész.
A dal refrénjének kulcsa egyszerű, de őszinte
- Szeretlek! Mármint ennyit jelent a refrén. A kísérlet lényege az volt, hogy le lehet-e írni ezt a mondatot nem, vagy legalább kevésbé közhelyesen egy dalszövegben. Remélem, sikerült! - fűzte hozzá Agócs Márton.
A dalt itt tudod meghallgatni.
A Veskó klipje a Dugattyúsban forgott egy éjszakán és egy délelőttön át
Stílszerűen ott, ahol a zenekarhoz és a dalhoz méltó módon csak egyetlen koncepció uralkodhatott: buli, bulizás. A dal és a klip a zenekar hamarosan megjelenő nagylemezének újabb előfutára, amelyet december 6-án az Akvárium Klubban mutat be élőben az Artúr Rambo.
