|
|
|
Verse 1.:
Nem rég, még a tenger homokjában, ültünk kéz a kézben bátran,
Szemünk csillagokat szórt az éjszakába.
Jó volt, olyan izgatóan csókolt, megrázta ősz fejét a vén hold,
Tudom nem hiszel, de így volt.
Emlék, régi itt marasztalt vendég, néhány összegyűrött fénykép,
Néhány elfelejtett színjáték.
Ó egy álom, ami itt maradt a fákon, ott ül most is minden ágon,
Mint egy elhibázott szó.
Refr.:
Subi dubi kiscsibém, benned ma is él egy kis remény,
Néhány esze-veszett percedért visszavárlak.
Subi dubi kiscsibém, nem kell mesebeli nagy regény,
Minden felesleges szó, olyan nevetni való,
Mondd mire való!
Verse 2.:
Nem volt, olyan hely a nagyvilágban, ahol annyi szépet láttam,
Ahol annyira, de annyira vigyáztam.
Csak vártam, éreztem azt, hogy ég a vágyad,
Láttam azt, hogy üres az ágyad, tudod nem volt így csak nálad.
Emlék, régi itt marasztalt vendég, néhány össze gyűrött fénykép,
Néhány elfelejtett színjáték.
Ó egy álom, ami itt maradt a fákon, ott ül most is minden ágon,
Mint egy elhibázott szó.
Refr.:
Subi dubi kiscsibém, benned ma is él egy kis remény,
Néhány esze-veszett percedért visszavárlak.
Subi dubi kiscsibém, nem kell mesebeli nagy regény,
Minden felesleges szó, olyan nevetni való,
Mondd mire való!
szóló...
Refr.:
Subi dubi kiscsibém, benned ma is él egy kis remény,
Néhány esze-veszett percedért visszavárlak.
Subi dubi kiscsibém, nem kell mesebeli nagy regény,
Minden felesleges szó, olyan nevetni való,
Mondd mire való!
Johnny K Palmer - Margitszigeti fák
