|
|
|
I.
Szeretni olyan könnyű, de én most gyűlölni szeretnélek,
ha ez végre menne, téged többet úgysem keresnélek.
Már nem félek, hisz rég nincs kit elveszítsek,
Nincsenek már képek, miket apró szívekkel díszítsek.
Csak egy dallam a fejemben, ütemek szólnak halkan,
Így érzéseim mondom el mindig egy-egy dalban.
Minden pillanatban rád gondolok, de én nem erre vágyom,
Unom már, hogy sírva terülök el nap mint nap az ágyon,
majd eljön egy újabb álom, és ismét te ölelsz benne,
de tudom jól, hogy a valóságban nem ilyen egyszerűen menne.
ha szívünk mágnes lenne, akkor is taszítanálak téged,
bár testileg még kellek, de lelkedet megölte büszkeséged.
Ref. (2x)
Hát eressz kérlek, engedj, nem kell többé hogy szenvedj,
Velem lehess, együtt kint a réten pillangókat kergess,
Ha ez neked mára terhes, inkább temess, nyugodtan nevess,
azon hogy a szívem már csak te érted repdes.
II.
Polcomon lefordított fényképed őrzi még meg emléked,
Most büszke lehetsz magadra, ez lehet neked legfőbb éked.
Ha elég bátor lennék, akkor a szemetesemben végeznéd,
És hogy hová lett a képed, már hiába kérdeznéd,
De nem megy.. ott még egy kedves arc bámul rám,
Ha két szemébe nézek, halvány mosolyra áll a szám,
Majd legördül egy könnycsepp, de hallgatnom talán bölcsebb,
Ha tudnád mennyire fáj most, akkor sem lenne könnyebb.
Hogy mikor igénylem társaságod, azt hiszed, hogy látod,
De mit fejedben elterveztél, az már rég csak a te világod.
Többé nem érzed illatom, s nem mosolygok rád kedvesen,
Lépj tovább, hagyj békén, csak úgy érzelmektől mentesen!
Ref. (2x)
III.
Próbálom átprogramozni szívem, hogy már ne érted zakatoljon,
Hogy a boldog pillanatok helyett ne a szomorúak felé toljon.
Ne feléd sodorjon az élet, hisz engem nem a fájdalom éltet,
Amit folyton velem művelsz, a biztos továbblépésre késztet.
Majd rajzolok egy térképet, az vezesse tovább az utad,
Magad előtt arcom ne lásd többé, ha felidézed a múltad.
Jön egy új nap, egy új esély, hogy megtaláld a megfelelőt,
Talán Ámor volt a hibás, mikor ravaszul ismét szívembe lőtt.
Ejtőernyőt veszek hátamra, hogy ne zuhanjak le a földre,
Szakadt szárnyaimmal nincs mit tenni, úgy sem jutok többre.
Egy görbe vonal talán segítene, de miért nem mosolyog senki?
Miért fáj mindenkinek, ha szememből éppen egy könny cseppen ki?
Ref. (2x.)
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
