|
|
|
|
|
I.
Szeretni olyan könnyű, de én most gyűlölni szeretnélek,
ha ez végre menne, téged többet úgysem keresnélek.
Már nem félek, hisz rég nincs kit elveszítsek,
Nincsenek már képek, miket apró szívekkel díszítsek.
Csak egy dallam a fejemben, ütemek szólnak halkan,
Így érzéseim mondom el mindig egy-egy dalban.
Minden pillanatban rád gondolok, de én nem erre vágyom,
Unom már, hogy sírva terülök el nap mint nap az ágyon,
majd eljön egy újabb álom, és ismét te ölelsz benne,
de tudom jól, hogy a valóságban nem ilyen egyszerűen menne.
ha szívünk mágnes lenne, akkor is taszítanálak téged,
bár testileg még kellek, de lelkedet megölte büszkeséged.
Ref. (2x)
Hát eressz kérlek, engedj, nem kell többé hogy szenvedj,
Velem lehess, együtt kint a réten pillangókat kergess,
Ha ez neked mára terhes, inkább temess, nyugodtan nevess,
azon hogy a szívem már csak te érted repdes.
II.
Polcomon lefordított fényképed őrzi még meg emléked,
Most büszke lehetsz magadra, ez lehet neked legfőbb éked.
Ha elég bátor lennék, akkor a szemetesemben végeznéd,
És hogy hová lett a képed, már hiába kérdeznéd,
De nem megy.. ott még egy kedves arc bámul rám,
Ha két szemébe nézek, halvány mosolyra áll a szám,
Majd legördül egy könnycsepp, de hallgatnom talán bölcsebb,
Ha tudnád mennyire fáj most, akkor sem lenne könnyebb.
Hogy mikor igénylem társaságod, azt hiszed, hogy látod,
De mit fejedben elterveztél, az már rég csak a te világod.
Többé nem érzed illatom, s nem mosolygok rád kedvesen,
Lépj tovább, hagyj békén, csak úgy érzelmektől mentesen!
Ref. (2x)
III.
Próbálom átprogramozni szívem, hogy már ne érted zakatoljon,
Hogy a boldog pillanatok helyett ne a szomorúak felé toljon.
Ne feléd sodorjon az élet, hisz engem nem a fájdalom éltet,
Amit folyton velem művelsz, a biztos továbblépésre késztet.
Majd rajzolok egy térképet, az vezesse tovább az utad,
Magad előtt arcom ne lásd többé, ha felidézed a múltad.
Jön egy új nap, egy új esély, hogy megtaláld a megfelelőt,
Talán Ámor volt a hibás, mikor ravaszul ismét szívembe lőtt.
Ejtőernyőt veszek hátamra, hogy ne zuhanjak le a földre,
Szakadt szárnyaimmal nincs mit tenni, úgy sem jutok többre.
Egy görbe vonal talán segítene, de miért nem mosolyog senki?
Miért fáj mindenkinek, ha szememből éppen egy könny cseppen ki?
Ref. (2x.)
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
