|
|
|
|
|
I.
Szeretni olyan könnyű, de én most gyűlölni szeretnélek,
ha ez végre menne, téged többet úgysem keresnélek.
Már nem félek, hisz rég nincs kit elveszítsek,
Nincsenek már képek, miket apró szívekkel díszítsek.
Csak egy dallam a fejemben, ütemek szólnak halkan,
Így érzéseim mondom el mindig egy-egy dalban.
Minden pillanatban rád gondolok, de én nem erre vágyom,
Unom már, hogy sírva terülök el nap mint nap az ágyon,
majd eljön egy újabb álom, és ismét te ölelsz benne,
de tudom jól, hogy a valóságban nem ilyen egyszerűen menne.
ha szívünk mágnes lenne, akkor is taszítanálak téged,
bár testileg még kellek, de lelkedet megölte büszkeséged.
Ref. (2x)
Hát eressz kérlek, engedj, nem kell többé hogy szenvedj,
Velem lehess, együtt kint a réten pillangókat kergess,
Ha ez neked mára terhes, inkább temess, nyugodtan nevess,
azon hogy a szívem már csak te érted repdes.
II.
Polcomon lefordított fényképed őrzi még meg emléked,
Most büszke lehetsz magadra, ez lehet neked legfőbb éked.
Ha elég bátor lennék, akkor a szemetesemben végeznéd,
És hogy hová lett a képed, már hiába kérdeznéd,
De nem megy.. ott még egy kedves arc bámul rám,
Ha két szemébe nézek, halvány mosolyra áll a szám,
Majd legördül egy könnycsepp, de hallgatnom talán bölcsebb,
Ha tudnád mennyire fáj most, akkor sem lenne könnyebb.
Hogy mikor igénylem társaságod, azt hiszed, hogy látod,
De mit fejedben elterveztél, az már rég csak a te világod.
Többé nem érzed illatom, s nem mosolygok rád kedvesen,
Lépj tovább, hagyj békén, csak úgy érzelmektől mentesen!
Ref. (2x)
III.
Próbálom átprogramozni szívem, hogy már ne érted zakatoljon,
Hogy a boldog pillanatok helyett ne a szomorúak felé toljon.
Ne feléd sodorjon az élet, hisz engem nem a fájdalom éltet,
Amit folyton velem művelsz, a biztos továbblépésre késztet.
Majd rajzolok egy térképet, az vezesse tovább az utad,
Magad előtt arcom ne lásd többé, ha felidézed a múltad.
Jön egy új nap, egy új esély, hogy megtaláld a megfelelőt,
Talán Ámor volt a hibás, mikor ravaszul ismét szívembe lőtt.
Ejtőernyőt veszek hátamra, hogy ne zuhanjak le a földre,
Szakadt szárnyaimmal nincs mit tenni, úgy sem jutok többre.
Egy görbe vonal talán segítene, de miért nem mosolyog senki?
Miért fáj mindenkinek, ha szememből éppen egy könny cseppen ki?
Ref. (2x.)
Kétszer is megtelt a nézőtér január végén a „Minden szónál többet ér egy dal” című S. Nagy István-emlékkoncerten, amely méltó és megható főhajtás volt a magyar könnyűzene egyik legnagyobb slágerszerzője előtt.
Dupla teltház, álló vastaps: generációk találkozása egy színpadon
A dupla teltházas esemény nemcsak zenei élményt adott, hanem valódi időutazássá vált: generációk énekelték együtt azokat a dalokat, amelyek évtizedek óta ott élnek a magyar szívekben.
Egy életmű, amely ma is él
Az emlékkoncert célja az volt, hogy tisztelegjen S. Nagy István munkássága előtt, és továbbvigye azt az örökséget, amely nélkül a magyar pop- és rockzene elképzelhetetlen lenne.
S. Nagy István dalai nem múlt idő, hanem ma is érvényes érzelmeket, történeteket és közös emlékeket hordoznak.
Legendák és fiatal tehetségek egy színpadon
A koncert különlegességét az adta, hogy a magyar könnyűzene ikonikus alakjai és fiatal közreműködők együtt álltak színpadra, megmutatva, hogy ez az életmű generációkat köt össze.
A fellépők között voltak többek között
Soltész Rezső, Vikidál Gyula, Csonka András, Balássy Betti és Varga Feri, Peter Srámek, Tabáni István, Jáger Gyula, valamint Karacs Miklós és Kanyik Nikolett (Miki és Niki).
A fiatalabb generációt olyan különleges közreműködők képviselték mint a Csomópont Tánc és Ének Stúdió, illetve a szlovákiai Bandits Dance csapata, akik friss energiával és látványos koreográfiákkal gazdagították az est hangulatát.
Csongrádi Kata - az emlékezés szíve és lelke
Az est házigazdája és egyik előadója Csongrádi Kata, színművész-énekesnő volt, aki S. Nagy István özvegyeként nemcsak műsorvezetőként, hanem személyes érintettséggel, mély érzelmekkel vezette végig az estét. Elkötelezett munkája évek óta meghatározó szerepet játszik a legendás dalszerző életművének ápolásában és továbbadásában.
Emlékdíj és megható pillanatok
A 2026-os év S. Nagy István Emlékdíját Karacs Miklós és Kanyik Nikolett (Miki és Niki) kapták, elismerésül azért, hogy évek óta nagy sikerrel és hitelesen adják elő a szerző ikonikus dalait.
Az elismerést Csongrádi Kata adta át az emlékkoncerten, Fenyő Miklós - S. Nagy István „Csavard fel a szőnyeget” című slágere előtt, különösen megható hangulatban. A díjazottak az eseményről közösségi oldalaikon is megemlékeztek, hálásan köszönve az elismerést és a közönség szeretetét.
Slágerek, amelyeket mindenki ismer – és együtt énekelt
Az est során felcsendültek S. Nagy István legismertebb és legkedveltebb dalai, többek között.
Az S. Nagy Istvánhoz kapcsolódó dalszövegek itt.
Minden szónál többet ér egy dal, Elmegyek, Ott állsz az út végén, Szóljon hangosan az ének, Zene nélkül mit érek én, Az első szerelem, Reptér, Hull az elsárgult levél, Kell, hogy várj, Gedeon bácsi, Múlnak a gyermekévek, Egy darabot a szívemből, Csavard fel a szőnyeget, Csöngess be hozzám jóbarát, Nem vagyok én apáca - és még sok más ikonikus sláger.
A közönség nemcsak hallgatója, hanem aktív résztvevője volt az estének
Együtt-éneklés, meghatódott mosolyok és könnyek kísérték az előadásokat.
Álló vastaps és felejthetetlen élmény
A koncert látványvilágban és zenei színvonalban is kiemelkedő volt.
A közönség a végén percekig tartó álló vastapssal jutalmazta az előadókat, a hatalmas érdeklődés miatt pedig két előadás is megvalósult, hogy mindenki részese lehessen ennek a különleges élménynek.
Televíziós felvétel - országos közönség számára is elérhető
Az emlékkoncert nyilvános televíziós felvételként is rögzítésre került, így azok is átélhetik az est hangulatát, akik nem tudtak személyesen jelen lenni. A koncert 2026-ban a TV2 Csoport Zenebutik TV csatornáján, a Neon Party Mikivel és Nikivel című zenei szórakoztató műsorban lesz látható.
