|
|
|
1. vsz.:
Régen nem hittem volna, hogy elmúlhat ez a szerelem,
De mégis megtörtént sajnos, most az érzéseim keresem,
Miket érted éreztem egykor, neked adtam az életem,
És hittem, ha majd nem leszel, többé én sem létezem.
Sosem kételkedtem, és nem gondoltam, hogy vétkezem,
Mikor azt mondtam neked: örökké szeretlek kedvesem.
Most elszomorítanak az emlékek, arcom előtt két kezem,
És ha azt mondod: szeretlek, csendben lehunyom a szemem.
Vagy azt mondom: én is téged, bár szerelmet rég nem érzek,
A fájdalom megöl, legbelül szépen lassan elvérzek.
Talán észre sem veszed, de arcomon folynak a könnyek,
Rajtunk nem segít semmi, sem terápiák, sem könyvek.
Ennek lehet így kell lennie, de az okát most még nem tudom,
Szenvedjek még miatta, vagy lehet jobb, ha feladom?!
Én nem akartam, hogy ez legyen, kérlek, ne haragudj érte,
Az érzéseim irányítani nem tudom, a szívem lépett félre.
A szívem lépett félre� Kérlek, ne haragudj érte..
2. vsz.:
Szívből szeretnélek szeretni, de félek, többé nem megy,
Bocsáss meg nekem kérlek, már hangom beleremeg,
Abba, amit mondok, hisz fáj minden egyes szavam,
És azért, amit teszek már rég meggyűlöltem magam.
Hisz jó volt veled régen, mikor madarak szálltak az égen,
Átkaroltam a nyakad, majd szemeidbe néztem szépen,
És egy huncut mosolyt véltél felfedezni arcomon,
Így forró csókba kezdtünk egy csodás alkonyon.
Ott kint a tóparton, veled oly� sokat nevettem,
Ezen a kedves perceket hidd el, sosem feledhetem.
A szívembe vések mélyen minden boldog pillanatot,
Sok percet, sok órát, sok hetet, napot, hónapot.
Hiszen minden szép volt rég, sok felejthetetlen emlék,
És ha még élne a szerelmünk, rengeteg hasonlót kérnék.
Én nem akartam, hogy ez legyen, kérlek, ne haragudj érte,
Az érzéseim irányítani nem tudom, a szívem lépett félre.
A szívem lépett félre� Kérlek, ne haragudj érte..
3. vsz.:
Most magam előtt látom szomorú, csalódott arcodat,
Tudod jól, hogy most hallod csak utoljára a hangomat
Ebben a szövegben, de még meghallgathatod százszor,
Mikor nélkülem ülsz otthon, és kint zuhog a nyári zápor.
Minden egyes könnycseppedben ott leszek még veled,
És bár szomorú a dalom mégis szívből küldöm neked,
Hogy legyen valami, miben megőrizheted emlékemet,
Még akkor is, ha már régen összetépted fényképemet
Mérgedben, hisz ezt most nehéz lehet megérteni,
Hogy ezekkel a szavakkal nem akarlak megsérteni,
Csak írom, amit érzek, amit halkan súg a szívem,
Nekem is fáj nagyon, hogy erről szól ma minden rímem.
Szerelemmel múlik az idő, idővel a szerelem.
Úgy látszik tényleg igaz, nekem is ez lett a végzetem.
Én nem akartam, hogy ez legyen, kérlek, ne haragudj érte,
Az érzéseim irányítani nem tudom, a szívem lépett félre.
A szívem lépett félre� Kérlek, ne haragudj érte..
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
