|
|
|
|
|
Ref. (2x)
Műhaj, műfej, műtest, műmell,
Csak bábu vagy, szóval tűnj el!
Műszív, műkép, műszó, művér,
Csak bábu vagy, ki semmit nem ér!
I.
Ahogy sétálok az utcán csak műanyagot látok,
Barbie baba fejű, szép, csinos lányok,
Szőke fürtökkel és tengerkék szemekkel,
Műtőasztalon született szilikon mellekkel.
Asszem életre keltek a kirakatbábuk,
Mikor összedőlt felettük a rózsaszín házuk.
Hát srácok, na, most mire vártok?
Szátok alapállásban, már nem ismerek rátok.
Ez csak hatásszünet, tudjuk, hogy kellenek nektek,
Ezek a két lában járkáló plasztik testek.
Na nesztek, lehet miből válogatni,
Csak bírjátok pénzzel a sebészt váltogatni.
Ref. (2x)
II.
Lassan zavartan állok meg egy üzlet előtt,
Néhány egyedre kéne tenni szemellenzőt,
Mintha kirakatbábu lennék, úgy néznek rám,
Pedig nincs tökéletes testem többezres ruhám.
Csak bámulnak bambán, de szólni nem mernek,
Jobban is teszik, hiszen úgy sem ismernek.
Mert én nem olyan vagyok, amilyennek látnak,
Várnak valakire bennem, kit meg nem találnak.
Hibáznak százszor és még hibáznak ezerszer,
Hogy ne ítéljenek elsőre, nem mondtam még elégszer.
Na, de a plasztik lányok és a plasztik srácok,
Néha komolyan olyanok, mint a legbutább sztárok.
Ref. (2x)
III.
Néha úgy szeretnék tényleg egy saját kirakatbábut,
Válogatnám a pasikat, mint a kimaradt árut.
Full helyes arccal és tökéletes testtel,
Bár üres fejjel, de tudnám nekem ez kell,
Mert esze nem sokkal több egy igazinak sem,
Legalább emiatt nem kellene elkeserednem.
Viszont akkor bújnék hozzá, amikor csak akarok,
És nem zavarna, ha egy-egy buliból kimaradok,
Nem csorgatná a nyálát a barátnőm után,
Ha azt mondom hűség, nem nézne rám bután.
Ha szükségem lenne rá, soha nem hagyna egyedül,
De sokkal jobb lenne egy igazival ilyen remekül.
Ref. (4x)
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
