|
|
|
Napról napra, ahogy tudok egyre előrébb araszolok,
Soraimban nincsenek szabályok, én mindig arra szólok,
Arról alkotok mondatot, miről éppen hallatni akarok,
És rohadtul nem érdekel, ha ezzel valakit megzavarok.
Most is tartom a szavam, engem nem muszáj hallgatni,
Ha nem tetszik a stílus, hát nyugodtan el lehet ballagni,
Ott a fehér x piros négyzetben, egy kattintás az egész,
Talán ezt felfogni drága még a te szintednek sem nehéz.
Ne nézz már így rám, és pláne ne nézz vissza,
Ha a tollam tengerkék tintáját a papír épp miattad issza.
Tiszta lappal indultál te is, magadnak mocskoltad össze,
Közbe nem is érted miért, na, ne légy már ilyen böszme!
Jössz te még felém hidd el, te csak hiszed, de én már tudom,
Hogy a Csaj-him-nusz refrénjét is holnap veled együtt dúdolom.
Kicsi angyal nagy lemezzel, te is érzed már, hogy neked ez kell,
De nem koptatom a számat, hogy miért, azt inkább te fedezd fel!
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
