|
|
|
Ref. (2x)
A zene éltet, olykor írásra késztet,
Megértett az emberekkel, mára tény lett,
Hogy szükség van rá, bárhol és bármikor,
Ha felvidít valaki vagy, ha a földbe tipor.
I.
Zene nélkül nincs élet, engem is az éltet,
Nem számít, hogy mosolyra vagy sírásra késztet,
Zene szól a fülesben, a buszon és a suliban,
a metrón, a trolin, otthon, vagy ha buli van,
Úton, útközben, mindenhol a hip hop szól,
Szombat esténként csajos partykra hangol.
Arra tombol a tömeg, arra rázza már mindenki.
Valaki unatkozva ülne? Na, olyan nincs senki.
Mert felpörget a ritmus, és nyugtat a dallam,
Ha valami baj van, akkor is muszáj, hogy halljam,
A szívemben mindig ott van egy örök szólam,
Mi soha nem hagyja az íróasztalon heverni a tollam.
Rólam szólnak a sorok vagy éppen pont rólad,
Kifolyt tintám a lapon néhány szóról ad
Jelentést, csak hogy tudd, amit gondolok,
Mi a szívemen a számon, ma semmit nem titkolok.
Ref. (2x)
II.
A zene szerelem, ami örökké szívemben ég,
Általa érzem mindig, hogy van még remény.
Egy valódi erény, ettől nem leszel kemény,
De én így leszek erős, mert a zene meg én,
Ketten együtt, mi mától mindent legyőzünk.
Küzdünk a sikerért aztán előre törünk,
Erőre tőlünk talán még te is szert tehetsz,
Általa pár percig te is akárki lehetsz.
Vehetsz jó zenét, de a szíveddel érted meg,
A füleddel hallod, de legbelül kell érezned,
Szétesnek a falak, túl hangosak a szavak,
Talán nagy falat, de én élvezem, hogy itt marad,
Mikor mindent szabad, az öröm magasra szalad,
Majd átszakad a gát, felejts el az összes szabályt,
Ha igazán akarod, átléphetsz minden akadályt,
És én akarom, hogy átlépj velem minden akadályt!
Ref. (2x)
Ref. (2x)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
