|
|
|
Ref. (2x)
A zene éltet, olykor írásra késztet,
Megértett az emberekkel, mára tény lett,
Hogy szükség van rá, bárhol és bármikor,
Ha felvidít valaki vagy, ha a földbe tipor.
I.
Zene nélkül nincs élet, engem is az éltet,
Nem számít, hogy mosolyra vagy sírásra késztet,
Zene szól a fülesben, a buszon és a suliban,
a metrón, a trolin, otthon, vagy ha buli van,
Úton, útközben, mindenhol a hip hop szól,
Szombat esténként csajos partykra hangol.
Arra tombol a tömeg, arra rázza már mindenki.
Valaki unatkozva ülne? Na, olyan nincs senki.
Mert felpörget a ritmus, és nyugtat a dallam,
Ha valami baj van, akkor is muszáj, hogy halljam,
A szívemben mindig ott van egy örök szólam,
Mi soha nem hagyja az íróasztalon heverni a tollam.
Rólam szólnak a sorok vagy éppen pont rólad,
Kifolyt tintám a lapon néhány szóról ad
Jelentést, csak hogy tudd, amit gondolok,
Mi a szívemen a számon, ma semmit nem titkolok.
Ref. (2x)
II.
A zene szerelem, ami örökké szívemben ég,
Általa érzem mindig, hogy van még remény.
Egy valódi erény, ettől nem leszel kemény,
De én így leszek erős, mert a zene meg én,
Ketten együtt, mi mától mindent legyőzünk.
Küzdünk a sikerért aztán előre törünk,
Erőre tőlünk talán még te is szert tehetsz,
Általa pár percig te is akárki lehetsz.
Vehetsz jó zenét, de a szíveddel érted meg,
A füleddel hallod, de legbelül kell érezned,
Szétesnek a falak, túl hangosak a szavak,
Talán nagy falat, de én élvezem, hogy itt marad,
Mikor mindent szabad, az öröm magasra szalad,
Majd átszakad a gát, felejts el az összes szabályt,
Ha igazán akarod, átléphetsz minden akadályt,
És én akarom, hogy átlépj velem minden akadályt!
Ref. (2x)
Ref. (2x)
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
