



Ref. (2x)
A zene éltet, olykor írásra késztet,
Megértett az emberekkel, mára tény lett,
Hogy szükség van rá, bárhol és bármikor,
Ha felvidít valaki vagy, ha a földbe tipor.
I.
Zene nélkül nincs élet, engem is az éltet,
Nem számít, hogy mosolyra vagy sírásra késztet,
Zene szól a fülesben, a buszon és a suliban,
a metrón, a trolin, otthon, vagy ha buli van,
Úton, útközben, mindenhol a hip hop szól,
Szombat esténként csajos partykra hangol.
Arra tombol a tömeg, arra rázza már mindenki.
Valaki unatkozva ülne? Na, olyan nincs senki.
Mert felpörget a ritmus, és nyugtat a dallam,
Ha valami baj van, akkor is muszáj, hogy halljam,
A szívemben mindig ott van egy örök szólam,
Mi soha nem hagyja az íróasztalon heverni a tollam.
Rólam szólnak a sorok vagy éppen pont rólad,
Kifolyt tintám a lapon néhány szóról ad
Jelentést, csak hogy tudd, amit gondolok,
Mi a szívemen a számon, ma semmit nem titkolok.
Ref. (2x)
II.
A zene szerelem, ami örökké szívemben ég,
Általa érzem mindig, hogy van még remény.
Egy valódi erény, ettől nem leszel kemény,
De én így leszek erős, mert a zene meg én,
Ketten együtt, mi mától mindent legyőzünk.
Küzdünk a sikerért aztán előre törünk,
Erőre tőlünk talán még te is szert tehetsz,
Általa pár percig te is akárki lehetsz.
Vehetsz jó zenét, de a szíveddel érted meg,
A füleddel hallod, de legbelül kell érezned,
Szétesnek a falak, túl hangosak a szavak,
Talán nagy falat, de én élvezem, hogy itt marad,
Mikor mindent szabad, az öröm magasra szalad,
Majd átszakad a gát, felejts el az összes szabályt,
Ha igazán akarod, átléphetsz minden akadályt,
És én akarom, hogy átlépj velem minden akadályt!
Ref. (2x)
Ref. (2x)



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.