|
|
|
Hófehér arcom nem látszódik a tükörben,
Nem vérzek, pedig a vénámba tűt döftem.
A nappalt nem bírom, a sötétben ébredek,
És azok vérére szomjazom, akik nem éberek.
Nem fogna rajtam soha semmiféle kápolna,
Ha minden halott mennyasszony engem ápolna.
Vadászok, mert hajt az életbenmaradás ösztöne,
Megtisztítom a környezetem, nem kell hozzá ösztöke.
Szemfogaim a nők nyakán mély sebet ejtenek,
Különben táplálék hiányában mérgesen erjedek.
Síron túli szeretőjük leszek majd a holdfényben,
Gondoskodom róla, hogy mellém csak holt férjen.
Szememmel ölnék...helyette szemfogaim ölnek,
Alakot váltok, és meg nem bocsátok soha a nőknek.
Elragadom őket, de a bűntudatos százig nyal,
Ne kérdezzenek - ez nem interjú a vámpírral.
Szememmel ölnék...helyette szemfogaim ölnek,
Alakot váltok, és meg nem bocsátok soha a nőknek.
Elragadom őket, de a bűntudatos százig nyal,
Ne kérdezzenek - ez nem interjú a vámpírral.
Egy átlagos ember alakját öltöm magamra,
Bőröm jéghideg, és fenevad van alatta.
Brutális leszek, és a hölgyek testét ellepem,
Ha feszülettel és szentelt vízzel jönnek ellenem.
A hűtlenség tőre, és a hazugság karója
Szívembe szúrva váltja a halálom valóra.
Fiatalnak látszom, pedig ezer évet vénültem,
A tápláléklánc csúcsaként a trónon mindig én ültem.
Ha egy nő elutasít, akkor is meglátogatom,
Megharapom éjjelente, nekem ez nem távfogalom.
Ha fokhagymával készül, attól csak a fejem fáj,
Különleges vagyok - remélem, valami dereng már.
Szememmel ölnék...helyette szemfogaim ölnek,
Alakot váltok, és meg nem bocsátok soha a nőknek.
Elragadom őket, de a bűntudatos százig nyal,
Ne kérdezzenek - ez nem interjú a vámpírral.
Szememmel ölnék...helyette szemfogaim ölnek,
Alakot váltok, és meg nem bocsátok soha a nőknek.
Elragadom őket, de a bűntudatos százig nyal,
Ne kérdezzenek - ez nem interjú a vámpírral.
Koporsóban alszom, mert az ágyból már kihaltam,
A szél odakint enyhe, de a kastélyomban vihar van.
Az aranyozott kehelyből a vért már megittam,
Szűz lányt keresek, kinek a lelke elillan.
Ártatlanság, ami gyarapítja erősségem,
Villámok cikáznak oda fent az esős égen.
Renfield-szindróma az, ami él bennem,
Ez a vérszomjas tünetcsoport tart engem életben.
Ne próbálkozzanak a némberek, mert mind elkésett.
Az ideális nő számomra Báthory Erzsébet.
Minden éjjel kéz a kézben, fakó testünkön,
Fénylik a szerelem, mert nincs vérünk, mi pezsdüljön.
Szememmel ölnék...helyette szemfogaim ölnek,
Alakot váltok, és meg nem bocsátok soha a nőknek.
Elragadom őket, de a bűntudatos százig nyal,
Ne kérdezzenek - ez nem interjú a vámpírral.
Szememmel ölnék...helyette szemfogaim ölnek,
Alakot váltok, és meg nem bocsátok soha a nőknek.
Elragadom őket, de a bűntudatos százig nyal,
Ne kérdezzenek - ez nem interjú a vámpírral.
Szememmel ölnék...helyette szemfogaim ölnek,
Alakot váltok, és meg nem bocsátok soha a nőknek.
Elragadom őket, de a bűntudatos százig nyal,
Ne kérdezzenek - ez nem interjú a vámpírral.
Szememmel ölnék...helyette szemfogaim ölnek,
Alakot váltok, és meg nem bocsátok soha a nőknek.
Elragadom őket, de a bűntudatos százig nyal,
Ne kérdezzenek - ez nem interjú a vámpírral.
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
