|
|
|
Refrén: (2x)
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
FMaN:
Mikor már sehol sem érzed az otthont, csak a stúdióban
Tuti jól van, megszállottság, előre szóltam
Figyelmeztettem magamat, lakat alatt minden akarat és vágy
Az elmém csak muzsikálásra állt rá
Befogta, mint a kátrány és, hogy ez zsír vagy hátrány
Majd kiderül, a megoldás ott van az ember hátán
Utazunk az álmok vitorláján, vagy a szárnyán
Ez van most az FMaN Tibor száján
Refrén:
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
Smile of Hell:
Én a levelemet írom, mert gondolok most rád
Mikor nem érint a kezed, mikor nem csókol a szád
Mikor szürke a világ és csak te vagy benne színes
Mikor a fülembe súgsz dolgokat, hogy velem mindent elhitess
Távoldonak a percek, csak emlékekben élsz tovább
Már nem érzem a bőrömön, a bőröd illatát
Ajkaid halk szavát a kép mi lánggal égett
Ez itt ért most véget, mégsem felejtlek el téged
Ha neked ez így könnyebb, fuss örökre menekülj
De te leszel a végén, az aki itt marad majd egyedül
Csak magadat vered át, rúgd fel mi köztünk volt könnyen
De én nem tudok már sírni érted mert nincsen többé könnyem
Refrén:
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
Filo:
Ez bennem szabad akarat, hogy eldugom a szavakat
El oda hova tűnnek el a nagy ködben a szamarak
Tudod a szürkék, belém ezt az éjszakák szülték
Ahol némán állnak kört az öreg telefon fülkék
Ahogy nem alszanak ők sem, én sem, ahogy te sem
Mert a fejemben a hangoknak, nem igaz a fele sem
Látod én így születtem MC-nek, az agyamban egy stroke-kal
Hogy úgy látom a világoat, ahogy te látod csak szmoggal
Szóval ülj le ide mellém nézd ahogyan elfolynak az évszakok
Ne higgyünk a tükörnek, ha azt mondja, hogy én szép vagyok
Mert szét vagyok, elfogyok, de így is talán több mintha
Kiszállnék végleg, de nem áll meg a körhinta
Refrén:
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
Smile of Hell:
Elkárhoztam, s lassan kihunyok én is
Mint a fekete lángok a szívemben
Csak egy kép, mit hagytál
Mit összetörtél, s mégis ott látlak mindenben
Mi velem maradt, csak egy magányos perc
Egyedül itt a hidegben
Te elvettél mindent, s kitépted a lelkem
Itt maradtam hitetlen
Refrén: (2x)
Halld a zenét, amit visz,
Szállít az emberi sóhaj
Sírással, nevetéssel
Telített ez a zaj
16 év után új albummal jelentkezett a KFT: ma megjelent a "Még mit nem" című 6 dalos lemez, melyről két szerzeményt Laár András, hármat Bornai Tibor és egyet Márton András jegyez.
Hallgasd végig az albumot itt.
A korongról a "Te vagy az, aki kell" című felvételt már korábban megismerhettük. A slágergyanús trackhez Lantos P. István fotóművész képeiből készült videóklip. Most pedig a "Valahogy nem az én napom" című újdonsághoz debütált egy geometriai alakzatokban és különböző vizuális elemekben gazdag lyric videó. A fülbemászó dalban közreműködik Háry Péter (szintetizátor), Pribojszki Mátyás (szájharmonika) és Szász Ágnes (ének) is.
A KFT a nyolcvanas évek legendás újhullámos együttese, a hazai elektronikus zene úttörője. A nevükhöz olyan megoldások fűződnek, amelyek évtizedekre meghatározták az elektronikus hangzást a magyar zenei életben.
A csapat június 20-án izgalmas koncertre készül: együtt lépnek fel a Pál Utcai Fiúk nevű zenekarral a Budapest Parkban. A véletlen úgy hozta, hogy eddig fesztiválokon is szinte alig találkoztak, most azonban közös blokkok is lesznek a műsorban. A KFT-vel ezen az estén fellép Gábor Andor UFO, Lengyelfi Eszter és a Vintage Dolls énekes trió is.
Fotók: KFT
