|
|
|
Kizárom a külvilágot; ne szólj, most ne keress!
Nem teheted meg ezt velem, hogy más irányba elvezess,
Ez leves - Ehhez nem kell sok kvóta,
Ehhez én is értek, ezt csinálom asszem évek óta,
Milyen jó, ha - sorokba osztva,
Szorozva, összeadva na meg kivonva
Ütne be a krekk, amit nem is szeretek,
Elteltek ezredek és már egyre melegebb
Ott a helyzet, ahol járok, a betűk és a számok
Elferdítik előttem az egész világot.
A társadalom kirekeszt, de nincs semmi gond,
Csak egyet jegyezz meg; becsüld meg az otthont!
Pont a végén, a vessző meg közbe,
Hozzád beszélek mondatokat eszközölve,
Törve az ütem, a dallam a fülbe,
A ritmus a testbe; neked adom, nesze-nesze-nesze...
Ha nem jön az inger, az olyan, mint a szorulás,
Kapcsold fel a lámpát, mert nem kell, hogy szarul láss!
Borulás minden nap, döngetem a szekeret,
Kép nélkül rakom ki a falamra a keretet.
A kezedet ne tedd a mikrofonomra,
Ha a kedved maga, az ars-poetica...
Az arcpoén titka a jól eltalált grimasz,
De ne legyél túl pimasz, mert az admin majd kibasz
A topikból, ami jelenleg rólunk szól,
Van, aki kokszol, de jobb, ha nem haragszol!
Van, aki füvezik, más meg csak fázik,
Mindenki a szabályok ellen kicsit játszik,
De látszik, hogy mászik a tested a lelked után,
Probán-bután után bezárul a szám...
Jó...Bezárul a pofám...
Ssssss!!
Nézz mélyen hangomba, halld meg, amit látok!
Egy bennem rejlő világot a szemed elé tárok,
Nem járok bűnös úton, csak reppezek a groove-on,
De tudom, hogy bukom a skulóm az úton...
A csöndet törd meg, mielőtt megölnek,
A szavak a szívből szüntelen feltörnek,
Megint sok az MC, a jó szöveg kevés;
Ez akkusztikus környezetszennyezés...
Óvd meg a földet; kapsz planétás pontot,
Begyújtom szépen a rakétás sokkot...
A blokkot tartsd meg, az a garancia!
Az a baj veled, hogy sokszor be vagy szívva...
Ez hiba - Ez olyan, mint a Mátrix;
A csontember téged az időkapun átvisz,
Grátisz a zene, nem játzik, ki csere,
Önző embereknek kispadon a helye...
Figyelj rám, elmondom, mit gondolok,
A kezemben egy tollat és egy gyűrött lapot tartok,
Neked írok, személyre szabott szöveg,
Hallgasd meg ezt kérlek, remélem megérted.
Az álmok mindig szállnak és téged megtalálnak,
Várnak, hogy eleget tégy minden egyes vágynak,
Mert látnak az évek és harcolnak érted,
S bár hiába léted, de életed éled,
A végzet a kezdet, csak nézd meg a kezedet!
Nézd meg rajta a lüktető ereket,
Nézz a szemeddel és láss az eszeddel,
Hallj a füleddel, érezz a szíveddel!
Színekkel játszol, mint az ugaron a pásztor,
Mondták már párszor, jobb, ha vigyázol,
Ez a pár sor mind érted szól,
Hallgass meg engem és figyelj most jól!
Ismét kézben a toll és nyílik már a füzet,
Az elfeledett cigaretta igényli a tüzet,
Mint Te azt, hogy megértsenek végre,
Hogy szíved friss vért pumpáljon az érbe,
Mely keringve tekereg testedben nesztelen,
Ezeregy helyeken az igazság meztelen...
Az igazság egy, de senki nem ismeri,
A barátság megy, egy új fog majd eljönni...
Az élet múlandó, mint egy leláncolt hintaló,
Vergődsz a jobbért; kattan a mutató...
Mint pipában a parázs, úgy izzik itt a levegő,
Groteszk a szerető, ha otthona egy temető...
Vehető itt levegő, a szájon át bevehető,
A cél most a tüdő, az oxigént kiszűrő...
Nem tehető lakat a szívedre-lelkedre,
Bemászok fejedbe, bebújok testedbe,
Semmit nem feledve szövegelek neked...
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
