Előadó: | SMF (feat. DaWiz) |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
SMF |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
DaWiz:
Gyakran idilli képeket festenek a vágyak,
De a fény közelségében leolvadnak a szárnyak,
És én csak egyhelyben állva, csodálkozva nézem,
Pedig néha naivan fel, az égbe vágyna léptem.
Újra aztán újra, sosem tanulva a hibákból,
Lehullik a gyengébb, mint a húr egy öreg gitárról.
Bár megkopik a külső, a dallam mindig bentről jön,
Tépázzák meg százan, a remény úgyis előtör.
Hangját repíti a tenger, mégis akkor minden más,
A mélység homályában végre mindent tisztán lát.
A lényeg a felszínen; de én miért ezen a helyszínen?
Miért kell a tenger, hogy a felhők fölé felvigyen?
Ez egyedül nem állhat, most is kérdésben a válasz,
Mámorít az égbolt, mikor a víz nyugalmat áraszt.
Pedig biztos talaj nélkül, halálos lehet mindkettő,
Megtalálom a helyem, és minden más lesz innentől.
DaWiz:
Tengerben, pázsiton, egy térben, más síkon,
Nem kell, hogy a való fals útjelzőket állítson,
Látképekkel csábítson, a kéz gyorsabb a szemnél,
Ha a vágyaid kellenek, tettel többre mennél.
SMF:
Inkább elmerülök, mint szálljak,
Nem kellenek a hazug szárnyak.
Nincs tériszonyom, de jobb a vízben.
Yobbak a napok a párolgó ízben.
SMF:
Néhányan sétálnak, néhányan meg szárnyalnak,
Kik a felhők felett járnak, nem ismernek fájdalmat.
Én a földön utazom, mert a repülés túl drága,
A fapados repülőt kibírom, de nem viszem a túlzásba.
Nem veszek fullos jegyet, még egyszerűt sem,
Az árusok nem vernek át mégegyszer úgy sem.
Szálltam és azt kívántam, hogy tartson örökre,
De a gravitáció törvényét betartva leestem a földre.
Minden útnak vége, de nem mindegy az ára,
A legmocskosabb rongyok sem buknak rá mindenki faszára.
Csóró vagyok ahhoz, hogy mindig a magasságért fizessek,
Nem pengetek azért, hogy később a repülőből kiessek.
Hát hová siessek, ha le vagyok lassulva?
Ez nem megy - a szelek szárnyán valami azt súgja.
Yoo nekem a tenger. Én a hullámoknak rabja,
Holnap a felszínen leszek a valóság darabja.
DaWiz:
Tengerben, pázsiton, egy térben, más síkon,
Nem kell, hogy a való fals útjelzőket állítson,
Látképekkel csábítson, a kéz gyorsabb a szemnél,
Ha a vágyaid kellenek, tettel többre mennél.
SMF:
Inkább elmerülök, mint szálljak,
Nem kellenek a hazug szárnyak.
Nincs tériszonyom, de jobb a vízben.
Yobbak a napok a párolgó ízben.
DaWiz:
Mindegy, hogy honnan nézzük: kék a víz és zöld a fű,
De önmagához leginkább mégis csak a föld a hű.
Lábadon tart, ha kell, elkísér és támaszt ad,
Kapaszkodhatsz bele, ha rád omlik minden válaszfal.
Látod, most is választ ad; ezen járj, mert ezt kaptad,
Innen látszik minden, innen vágyódhatsz a szebb napra.
Te itt, ezen a parton, én pedig majd egy másikon,
Valaki meg fuldoklik a tengerben a pázsiton...
SMF:
A tenger magával vitt, és átkarolta testem,
Kezeibe zárva lent a mélyben magamba estem.
Nem örökkévalóság, amit én ott látok,
Át lettem verve, ezért szárnyakért kiáltok.
Repülni akarok, már leszarom az árát,
A fellegekben járva érzem az oxigén hiányát.
Amíg az égbolt is kamuzik, én a dimenziókat kergetem,
És rádöbbenek arra, hogy mégis a tenger kell nekem...
DaWiz:
Tengerben, pázsiton, egy térben, más síkon,
Nem kell, hogy a való fals útjelzőket állítson,
Látképekkel csábítson, a kéz gyorsabb a szemnél,
Ha a vágyaid kellenek, tettel többre mennél.
SMF:
Inkább elmerülök, mint szálljak,
Nem kellenek a hazug szárnyak.
Nincs tériszonyom, de jobb a vízben.
Yobbak a napok a párolgó ízben.
DaWiz:
Tengerben, pázsiton, egy térben, más síkon,
Nem kell, hogy a való fals útjelzőket állítson,
Látképekkel csábítson, a kéz gyorsabb a szemnél,
Ha a vágyaid kellenek, tettel többre mennél.
SMF:
Inkább elmerülök, mint szálljak,
Nem kellenek a hazug szárnyak.
Nincs tériszonyom, de jobb a vízben.
Yobbak a napok a párolgó ízben.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana