|
|
|
| Előadó: | SMF (feat. DaWiz) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
SMF |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
DaWiz:
Gyakran idilli képeket festenek a vágyak,
De a fény közelségében leolvadnak a szárnyak,
És én csak egyhelyben állva, csodálkozva nézem,
Pedig néha naivan fel, az égbe vágyna léptem.
Újra aztán újra, sosem tanulva a hibákból,
Lehullik a gyengébb, mint a húr egy öreg gitárról.
Bár megkopik a külső, a dallam mindig bentről jön,
Tépázzák meg százan, a remény úgyis előtör.
Hangját repíti a tenger, mégis akkor minden más,
A mélység homályában végre mindent tisztán lát.
A lényeg a felszínen; de én miért ezen a helyszínen?
Miért kell a tenger, hogy a felhők fölé felvigyen?
Ez egyedül nem állhat, most is kérdésben a válasz,
Mámorít az égbolt, mikor a víz nyugalmat áraszt.
Pedig biztos talaj nélkül, halálos lehet mindkettő,
Megtalálom a helyem, és minden más lesz innentől.
DaWiz:
Tengerben, pázsiton, egy térben, más síkon,
Nem kell, hogy a való fals útjelzőket állítson,
Látképekkel csábítson, a kéz gyorsabb a szemnél,
Ha a vágyaid kellenek, tettel többre mennél.
SMF:
Inkább elmerülök, mint szálljak,
Nem kellenek a hazug szárnyak.
Nincs tériszonyom, de jobb a vízben.
Yobbak a napok a párolgó ízben.
SMF:
Néhányan sétálnak, néhányan meg szárnyalnak,
Kik a felhők felett járnak, nem ismernek fájdalmat.
Én a földön utazom, mert a repülés túl drága,
A fapados repülőt kibírom, de nem viszem a túlzásba.
Nem veszek fullos jegyet, még egyszerűt sem,
Az árusok nem vernek át mégegyszer úgy sem.
Szálltam és azt kívántam, hogy tartson örökre,
De a gravitáció törvényét betartva leestem a földre.
Minden útnak vége, de nem mindegy az ára,
A legmocskosabb rongyok sem buknak rá mindenki faszára.
Csóró vagyok ahhoz, hogy mindig a magasságért fizessek,
Nem pengetek azért, hogy később a repülőből kiessek.
Hát hová siessek, ha le vagyok lassulva?
Ez nem megy - a szelek szárnyán valami azt súgja.
Yoo nekem a tenger. Én a hullámoknak rabja,
Holnap a felszínen leszek a valóság darabja.
DaWiz:
Tengerben, pázsiton, egy térben, más síkon,
Nem kell, hogy a való fals útjelzőket állítson,
Látképekkel csábítson, a kéz gyorsabb a szemnél,
Ha a vágyaid kellenek, tettel többre mennél.
SMF:
Inkább elmerülök, mint szálljak,
Nem kellenek a hazug szárnyak.
Nincs tériszonyom, de jobb a vízben.
Yobbak a napok a párolgó ízben.
DaWiz:
Mindegy, hogy honnan nézzük: kék a víz és zöld a fű,
De önmagához leginkább mégis csak a föld a hű.
Lábadon tart, ha kell, elkísér és támaszt ad,
Kapaszkodhatsz bele, ha rád omlik minden válaszfal.
Látod, most is választ ad; ezen járj, mert ezt kaptad,
Innen látszik minden, innen vágyódhatsz a szebb napra.
Te itt, ezen a parton, én pedig majd egy másikon,
Valaki meg fuldoklik a tengerben a pázsiton...
SMF:
A tenger magával vitt, és átkarolta testem,
Kezeibe zárva lent a mélyben magamba estem.
Nem örökkévalóság, amit én ott látok,
Át lettem verve, ezért szárnyakért kiáltok.
Repülni akarok, már leszarom az árát,
A fellegekben járva érzem az oxigén hiányát.
Amíg az égbolt is kamuzik, én a dimenziókat kergetem,
És rádöbbenek arra, hogy mégis a tenger kell nekem...
DaWiz:
Tengerben, pázsiton, egy térben, más síkon,
Nem kell, hogy a való fals útjelzőket állítson,
Látképekkel csábítson, a kéz gyorsabb a szemnél,
Ha a vágyaid kellenek, tettel többre mennél.
SMF:
Inkább elmerülök, mint szálljak,
Nem kellenek a hazug szárnyak.
Nincs tériszonyom, de jobb a vízben.
Yobbak a napok a párolgó ízben.
DaWiz:
Tengerben, pázsiton, egy térben, más síkon,
Nem kell, hogy a való fals útjelzőket állítson,
Látképekkel csábítson, a kéz gyorsabb a szemnél,
Ha a vágyaid kellenek, tettel többre mennél.
SMF:
Inkább elmerülök, mint szálljak,
Nem kellenek a hazug szárnyak.
Nincs tériszonyom, de jobb a vízben.
Yobbak a napok a párolgó ízben.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
