|
|
|
(bEba):
Minden ember hibázhat, senki sem tökéletes,
Ha szeretet van nincs olyan hiba amely végzetes,
A megbocsátás erény és tiszteletre méltó,
Ha kapsz egy újabb esélyt, utána már légy jó,
Ne hibázz (ne), ne lépj a rossz ösvényre,
Ez a hosszú távú békének a törvénye,
Tettem dolgokat, miknek nem fogtam fel súlyát,
Ha meg tudsz változtatni, értem kérlek nyúlj át
A rossz oldalra és esküszöm megjavulok neked,
Erőt ad minden nap ha foghatom a kezed,
Mindenkinek üzenem, kit valaha megbántottam,
Akármilyen kis aprósággal neki ártottam:
Sajnálom! De én is ember vagyok,
Nem tehetek róla de változtatni fogok,
De azt még elmondom, hogy nem miattatok,
Van pár személy bennem, kik hívatlanok,
Egyszer csak hirtelen megjelentek,
Nem hitték el, hiába mondtam az embereknek,
Nem találtam helyem, rossz utakon jártam,
A szabadságot kerestem, hát itt van megtaláltam
Hiányzik a szavad és hiányzik minden,
Mára semmivé lett mindaz, miben hittem,
Remélem képes leszel megbocsátani,
Komolyan mondom, nem akartalak megbántani.
(Ref.):
Kérlek még egyszer nézz a szemembe,
Utoljára hadd lássam, mi el lesz temetve,
El lesz feledve csak pár hiba miatt,
Ez sajnos már, mindenre kihat,
Mielőtt cselekszel, nézz magadba,
Ha mélyre jutsz nem ismersz majd magadra,
Ott lakozik egy éned, kit mélyre zártál
És akkor tör majd ki, mikor nem is várnád.
(bEne):
Gyere angyal értem, vigyél el máshová,
Gyere ide kérlek, hátha te okozol változást,
Rossz ember lettem, rosszba fektettem,
Sokszor voltam önző, hogy ami nekem nem volt
Mástól elvettem és a szemem se rebbent,
De már nem bírom tovább önmagam mellett,
Bár régen még tetszett, de eltévedtem,
Túl sok minden volt, mit én nem köszönök de megélhettem,
Léteztem, nem volt mit bevégeztem,
De hogy valami nem stimmel, azt legbelül éreztem,
Tévedtem, mérgeztem magam a kitalált történettel,
Miszerint a jó irányba haladok de végeztem
Ezzel de egyedül ez nem megy,
Kéne egy motiváló, hogy jobb lehessek,
Egy cél (egy cél), hogy lenne mért jobbá válnom,
Mert magányos vagyok és én ezt utálom,
De egyenlőre úgy látom, hogy én azt hiába várom,
Hogy kiálljanak mellettem, hogy legyen több barátom,
Hogy legyen mellettem valaki, kivel én minden bajom megdumálom,
De rájöttem sajnos, hogy túl sokat várok,
Nem mondhatjátok, hogy változni nem próbálok,
Nem mondanátok de mégis én egy szót várok,
Nem érzem, hogy ha ismertek velem jól jártok,
De tudjátok, ha kell tovább várok
(Ref.):
Kérlek még egyszer nézz a szemembe,
Utoljára hadd lássam, mi el lesz temetve,
El lesz feledve csak pár hiba miatt,
Ez sajnos már, mindenre kihat,
Mielőtt cselekszel, nézz magadba,
Ha mélyre jutsz nem ismersz majd magadra,
Ott lakozik egy éned, kit mélyre zártál
És akkor tör majd ki, mikor nem is várnád.
Ez itt az ÉRZÉS!
