Előadó: | Kamikaze |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Lakatos Róbert Árgyó Péter Kordik Zsolt Csató Adorján |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Ezt a világot már neked kár bemutatni
Úgyis tudod azt hogy mi van és hogy mihez lehet nyúlni!
Mikor belementél a játékba,semmit nem tudtál,
Csak a gyorsat nyelted,mégis látom belebuktál!
De a kíváncsiság diktál és megy a tű a vénába,
A mocskos élet drága ezt a gádzsid is jól tudja!
A Flash meg a Szex együtt röpít a mennybe,
A felelőtlenségnek így születik gyermeke!
Galambokból-keselyűk,a méregdrága ára
Áfamentes mozivásznán vetített Függő Játszma!
Láthatatlan lánc,cérna szálon kötéltánc,
Kikerülhetetlen sánc,kisimul arcon a ránc!
Eretnekek meztelen ebédhez terítenek,
Ami mozdítható a seggére vertek!
Kis anyagot veszel,a bábuja leszel a kukából eszel,
a többire teszel,a tű hegyek ereket találnak
Utána mindennap ugyanúgy beállnak.
Stop!Élőhalott állapot évekig,
Ki tudja hogy kihúzod-e holnap hajnalig!
A fájdalmakon alíg-alíg enyhít a Metadon
A PICSÁBA A TERÁPIA!ELÉG NEM BÍROM!
Elvonási tünetek a szünetek alatt,a falat kaparod,
Kattogva a díler számát tárcsázod!
Aztán pumpál,szorít,vér visszaszív,szív megáll
Beáll az agyhalál!
Érzed a veszted!
Nincs ki segít Neked!
Letaszítva,Megalázva!
Hallod az ördög kiállt feléd!
Az anyag ami benned él, észnél van,
Kínzó fájdalmakat rejt el Neked a csontokban!
Sokadszorra költözöl be az intézetbe,
A barátok,a család sehol mégsem komoly a lecke!
Az utadat keresed és kifele kutatod,
Kijutsz,rabolsz,buta pénzedet kutatod!
Az embered cselekszik és a a markodba nyomja,
Az aranylövés jön a sorban utoljára!
Tegnap este még beütött a felütött barna,
Másnapra marad a pakett utáni hajsza!
És lehúzod a spanod,a lelked eladod,beadod adagod,
Elszúrod az egész Istenverte vagyonod!
Gondolatolvasó,nyomozó, Mr.Columbo,
Lámpafénynél vakító, faggató, talpnyaló,
Gyorsétterem WC-je,a zsebedben a fecske,
Zárás előtt bukkannak rád hason fekve
Eszméletedet vesztve az ambulanciára,
Nem először vagy már itt és nem is utoljára!
Karodon a szenvedély vérvörös rózsája,
A XXI. század időzített bombája!
Érzed a veszted!
Nincs ki segít Neked!
Letaszítva,Megalázva!
Hallod az ördög kiállt feléd!
Stigmák:
Önpusztító játékok,
Lucifer vidámparkjából,
Óriáskerék,körhinta,szintetikus szellemvasút ami elviszi a zöldhasút,
Kiskorút-Nagykorút, fel is út, le is út !
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana