|
|
|
(Emelem poharam azokra az emberekre akiket szeretek
akik hiányoznak és akik nincsenek itt mert már elmentek végleg
remélem halljátok, remélem halljátok)
Verse 1:
Én még hallom ahogy nyílik a szárnyad
Odafent már várnak rád fiatal álmaid megtartója
Pecsét a tarkódra, könyfátyol az arcomra
Ez ballada a tervekről, mik nem vállnak már valóra
Az élet barkóba bőrünk kopott paróka
Földet szórnak álmainkra, írják nevünk margóra
Megvertem, padlóra kérdezném, most mért mész el
Fognálak két kézzel hegeimen gézzel
Nézd meg arcom minden ráncát szememet jó mélyen
Azt hogy mit miért csinálok csak én értem
Vagy még én sem akkor koponyámban szélvihar
Ez tűrés, ez élet, ez gyász nekem ez férfi dal
Refrén:
Úgyhogy tölts még nekem likőrt
Mert egy szívemből kitört darab
Szúrta át a tüdőmet megfulladok
Mert én úgy vagyok ha végleg
El kell mennem repeatre teszem lemezem
Örökre benned
Úgyhogy nyelem még a likőrt
Mert egy szívemből kitört darab
Szúrta át a tüdőmet megfulladok
Mert én úgy vagyok ha végleg
El kell mennem meg maradok majd úgy mint te
Örökre bennem
Verse 2:
Tudod ez betyár vér ez fut át a vénán
Olyan ritka, olyan tiszta, szikla szilárd mint a gyémánt
A holdfény radírozza a falakon mit krétám
Karcolt rajta szonettet, mint Endre Lédán
A kérdés gyermeteg, a súlya eltemetve
Nyomja lelkemet ez a kurva beton rengeteg
Az októberi reggelek a gondolat ha én megyek
Hát van Gogh módjára pingálom be majd a kék eget
Kérdem hol a kiút mikor apa temet fiút
A vilin riadok felébresztett az Anna-kút
Mert a felejtés csak annak út
Akiben a mély komor csak a búnak ad randevút
Anya nézd mi lettem megélezem Gillettem
Magammal mit tettem, vagy éppen ők velem
De az őrhelyen az aszfalt vörös szőnyegen
Hát tükröm, tükröm mondd meg nékem
Mi áron lett győzelem húz
Meg a körút, engem csókolnak a házak
Szeged öreg ködmönöm nem engedi, hogy fázzak
Tisza beszél hozzám, segítek rajtad Gábor
Hívogat a hídról csak ugrani lennék bátor
Pedig mától mondhatnánk az élet kurva jo
A vakságban az jó dolog barátom, hogy megnyugtató
Magával húz a szó az életem kimért ital
Lehúznám de túl keserű ettől lett ez férfi dal
Pedig mától mondhatnánk az élet kurva jo
A vakságban az jó dolog barátom, hogy megnyugtató
Magával húz a szó az életem kimért ital
Ez tűrés, ez élet, ez gyász nekem ez férfi dal
Refrén: (2x)
Úgyhogy tölts még nekem likőrt
Mert egy szívemből kitört darab
Szúrta át a tüdőmet megfulladok
Mert én úgy vagyok ha végleg
El kell mennem repeatre teszem lemezem
Örökre benned
Úgyhogy nyelem még a likőrt
Mert egy szívemből kitört darab
Szúrta át a tüdőmet megfulladok
Mert én úgy vagyok ha végleg
El kell mennem meg maradok majd úgy mint te
Örökre bennem
Elvesztett barátok, remélem halljátok
Elnémult családok, remélem halljátok
Remélem halljátok, remélem halljátok...
Van valami, amit biztosan tudhatunk: ha zenéről van szó, Solére nem köntörfalaz, nem alkuszik meg és 100%-ban beleteszi magát az alkotásba.
Az előadóhoz kapcsolódó dalszövegek itt.
Ennek lenyomata a frissen megjelent, harmadik albuma, a III. is, az énekesnő eddigi talán legőszintébb anyaga, ami eklektikus hangzásvilágával izgalmasan és hitelesen mutatja be belső fejlődéstörténetét.
Solére, azaz Szigeti Zsófi új albuma egy nehéz életszakaszból inspirálódott, aminek feldolgozását sok aspektusból mutatják meg az új dalok – egyszerre sugároz sebezhetőséget, és az ebben rejlő hatalmas erőt is.
„Száz százalékban a szívemből írtam”
„Életem első lemeze volt ez, amitől féltem. Féltem, hogy mit fogok írni, féltem szembenézni a bennem zajló érzésekkel. A tavalyi évem minden eddiginél nehezebb volt, először éreztem azt, hogy nem akarom leírni, ami bennem van. Végül néhány hónap csend után megengedtem magamnak, hogy úgy forduljon ki belőlem a gyász, ahogy akar. Nem irányítottam, és így született a III, fun fact: a leglendületesebb zenei anyagom valaha.”
Bár a III. egy színtiszta poplemez, most talán még erősebben érződik az a zenei sokszínűség, amit Solére nem csak, hogy magáénak tudhat, de önazonosan is jelenít meg a saját művészetében.
Felfedezhetünk erősebb elektronikus hatásokat, szerepet kapott a trap és a hip-hop, sőt, még a nyolcvanas évek hangulata is ránk köszön.
„Korábban kaptam olyan kritikát, hogy a lemezeim amolyan stílus showcase-ek. Azt gondolom, hogy 2025-ben az, ha valaki sok stílusban találja meg magát, nem feltétlenül jelent útkeresést, sokkal inkább sokszínűséget. Én büszkén vállalom, hogy sokszínű vagyok és erre bíztatok mindenkit, aki hozzám fordul tanácsért” – mondta Zsófi.
A III. olyan lelki folyamatból táplálkozott és épült fel, amit csak biztonságos közegben élhet meg igazán az ember, nem csoda tehát, hogy Solére olyan producerekkel akart dolgozni a dalokon, akikkel olyan bizalmi, baráti viszonyban van, hogy megengedhesse magának a törékenységet, ami a legfontosabb szempont volt a lemezkészítés során. Ezt a közeget és a minőséget egyszerre tudta biztosítani Gerendás Dániel, DOÓR, Karyuu és a frissen a Grammy díj For Your Consideration listájára került Kovács Miklós.
A producerek mellett három közreműködő előadót is hallhatunk az albumon
Ótvar Pestist, Lil Frakkot és Brenkát is tudatosan választotta dalaihoz Zsófi.
„Fontos nekem, hogy olyan emberekkel kollaboráljak, akiket hallgatok is, és inspiráló számomra a művészetük. Azért nincs túl sok feat ezen a lemezen, mert szerettem volna mindegyiket úgy írni, hogy abban a közreműködő előadók személyisége is érvényesülni tudjon valamilyen formában, ehhez pedig több időre volt szükségem. Nagyon büszke vagyok mind a három kollab-dalra.”
Az Ótvar Pestissel közös dal videója itt.
Talán az egy kedves véletlen, hogy épp három együttműködő került a harmadik albumra, a III-as cím viszont sokkal többet jelent egy egyszerű sorszámnál.
„Az elmúlt három év folyamatait dolgozom fel benne, életem talán legmeghatározóbb időszakát. Rengeteg veszteség árán nyertem el azt az embert, aki ma vagyok, és akire büszke vagyok. Az elmúlt három év bizonyította be nekem azt, hogy képes vagyok felállni, bármi történjen is, és képes vagyok az önszeretetre akkor is, ha ezért meg kell tapasztalnom az önutálat legmélyebb bugyrait. Ez a lemez bizonyítja számomra, hogy egyedül, mindenkitől függetlenül is tudok a erős lenni, és ez óriási biztonságérzetet nyújt” – mesélt a mögöttes tartalomról Solére.
„Nagyon ritkán vagyok magamra büszke. Most az vagyok. Kiírtam magamból mindent, amit akartam, és valami olyan béke hatalmasodott el rajtam, amit korábban még nem éreztem.
Száz százalékban a szívemből írtam, mindenfajta megfelelési törekvéstől mentesen. Boldog vagyok, mert új mélységeket és magasságokat jártam be, gazdagabb és stabilabb lettem lelkileg, és meg tudom veregetni a saját vállamat. Ez egy olyan szorongó személyiségnek, mint én, óriási áttörés.”
November 7-én együtt szállhatunk a magasba és merülhetünk alá a mélységekben Solére-rel a Szlimmyvel közös dupla lemezbemutató koncertjükön, az Akvárium Klubban.
Fotók: Solére/Sivák Zsófia
