|
|
|
| Előadó: | Belga |
|---|---|
| Album: | Gyémánt |
| Megjelenés: | 2010 |
| Hossz: | 4:50 |
| Szövegírók: |
Jáger Barnabás Még5Milliárd (Jáger Barnabás) Tokyo (Győrffy Tamás) Titusz Bauxit (Kékesi Balázs) Bicskei Titusz Kékesi Balázs Tokyo |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Chameleon Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Jaj amikor a Tokyo a telefon helyett
A távirányítót vette fel, mert pont mellette volt
Hé, Titusz, te, valami ráment a pólódra
Mutatom, de közben pöckölök az orrodra
A Zsolti múltkor véletlenül egy vödörbe lépett
És le akarta szedni, de képzeld lefejelt egy tortát
Még5 mögött állok és kocogtatom a vállát
Jobbról, de csalárd módon kukucskálok balról
Ilyen volt a közértben, hogy
Egy kövér ember elcsúszott
És bekakált, úgy nevetett
Közben kilukadt a zacskós tej
Mialatt felharsant
Egy tekintélyes hosszú fing
Majdnem annyira röhögtem
Mint mikor a liftben böfögtél
Mekkorát ugrott a Bauxit, amikor leült
És a segge alatt kipukkadt a lufi, amit a székére tettünk
Meg amikor Titusznál szaladtunk fel a lépcsőn
Talpon rúgtam alulról hogy megijedt a lépcsőn
2005-ben a Bokorpusztát vettük fel
Titusz nyitja az ajtót és már borult is a vödör a fejére
Meg amikor Méget vagy egy hétig hívtam telefonon
És amikor felvette én azonnal kinyomtam
Meg abban a balatoni gólyatáborban a hot dogba haraptam
A bajszára fröccsent a mustár, a majonéz, és a ketchup
Meg amikor Zsoltival cipeltük az új ablakot
Mentünk át vele a zebrán és egy bringás belehajtott
Huhu én vagyok egy kukluxklán
Persze ez csak egy lepedő a szomszédok tudják
De a legtöbbet mindig azon nevetek
Amikor te csak hozzám érsz én meg játékból elesek
Figyeld má’, hogy lopják a Jocónak a kocsiját
Ne szóljunk neki, inkább vegyük fel a telefonunkkal
Hogy’ meglepődik, mikor nem találja sehol az autóját
Később majd milyen jót fogunk röhögni az egészen
Nézd má’, hogy ég a szomszéd Ferinek a háza
Nem kéne szólni a tűzoltóknak? Á, hagyd, tök poén
Mekkorát estél má’ Gyuri, hogy’ vérzik mindened
Hú, de fájhat neked, hú, de fájhat neked
Figyeld má’, a Titusz itt hagyta a joghurtját
Az előbb köptem bele egy jó nagy vajas turhát
Ha visszajön és megissza, hogy’ fogunk rajta röhögni
Meg azon is, hogy milyen buta fejet fog vágni
Amikor megmondom neki, hogy mit csináltam
De jó mulatság lesz, mennyire jó arcok vagyunk!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
