|
|
|
I.
Széthullok darabokra, könnyes szemmel gondolok a napokra,
Nézek a lapokra, melyet rózsaszín naplóm őriz,
Megőrít a tudat, és fáj az a keserves íz,
jéggé dermed a víz, ahogy a szív, legörbül az ív,
nincs többé mosoly, mint egy fogoly fogom a rácsokat,
nem kapsz már csókokat, csak elbaszott bókokat,
mérges pókokat az álmodban, melyek nyakadba marnak,
üvöltenél, de téged már soha meg nem hallanak,
mintha a falnak beszélnél, mindenki átnéz feletted,
senki nincs már melletted, rájössz ezt elcseszted,
elvesztetted, amit rég a sajátodnak hittél,
rossz kulcsot vittél az útra, a fájdalom itt él.
Hát érezd, hogy miért van ez, ne kérdezd,
Ne fékezd le magad, már úgyis késő, nincs véső,
A szó nem a vallomásé, és ő már másé,
Minden ajtó bezárult, lelked a látomásé, újabb állomásé.
Ref. (2x)
Kicsi angyal, újra szárnyakra kel,
De az utolsó dalt ne játszd még ma el
Álmodj tovább, elringat egy dallam,
Eltűnök én is, de ne félj, csak halkan.
II.
Neked tetszik vagy nem, nekem már mindegy teljesen,
Nem számít mit írok, szépen, kedvesen, szerelmesen,
Szomorúan szellemesen, egy szellem lesen, épp a semmit lesem,
Keresem azt, ami nincs, ami még számomra kincs,
De szorít egy érzés, a csuklómon zárt bilincs,
majd ha mozdul a kilincs, nyíl szúrja át a szívem
Színem hófehér, amikor érzem, hogy végem,
de még nem! Létem csak most fedezted fel,
mérgem ellen küzdesz égbe emelt kezekkel.
Lemezekkel árasztasz el, de nem ezekkel kéne,
Mi lenne az utolsó szó, ha a többi ki nem férne,
De érne e valamit, ha az előzőket sem értetted,
Összetépted képem, de nem tudod mért tetted.
úgy féltetted életed, hogy elvesztetted énedet,
már senkit nem érdekel az éneked, hát ég veled!
Ref. (2x)
III.
Eltűnök halkan, talán észre sem veszed,
Tudom jól, már rég nem rajtam jár az eszed.
Azt teszed, amit érzel, most is mikor vérzel,
Ha bajban vagy már nem engem kérdezel.
Nem érdekel, hogy létezel, én megtettem, amit tehettem,
Ez van, a végén már feletted nevettem,
Nem lehettem kedvesebb, mikor átvertél engem,
Szlengem leszóltad és megaláztad a nevem.
Nekem nem kell ilyen barát, sem ismerős se semmi,
Ha nem tetszik valami, nyugodtan el lehet menni,
Csak ennyi, ha kell én is tovább lépek,
Bár kicsit még félek, mert emlékeim sem épek,
Nem szépek a képek, amik felvillannak olykor,
Szerencsére ez már rég nem az ókor, de sokszor
Szeretnék én még előrébb futni, és mindent tudni,
Ha elmegyek vajon eszedbe fogok e még jutni.
Ref. (2x)
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
