|
|
|
| Előadó: | Angel |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
I.
Széthullok darabokra, könnyes szemmel gondolok a napokra,
Nézek a lapokra, melyet rózsaszín naplóm őriz,
Megőrít a tudat, és fáj az a keserves íz,
jéggé dermed a víz, ahogy a szív, legörbül az ív,
nincs többé mosoly, mint egy fogoly fogom a rácsokat,
nem kapsz már csókokat, csak elbaszott bókokat,
mérges pókokat az álmodban, melyek nyakadba marnak,
üvöltenél, de téged már soha meg nem hallanak,
mintha a falnak beszélnél, mindenki átnéz feletted,
senki nincs már melletted, rájössz ezt elcseszted,
elvesztetted, amit rég a sajátodnak hittél,
rossz kulcsot vittél az útra, a fájdalom itt él.
Hát érezd, hogy miért van ez, ne kérdezd,
Ne fékezd le magad, már úgyis késő, nincs véső,
A szó nem a vallomásé, és ő már másé,
Minden ajtó bezárult, lelked a látomásé, újabb állomásé.
Ref. (2x)
Kicsi angyal, újra szárnyakra kel,
De az utolsó dalt ne játszd még ma el
Álmodj tovább, elringat egy dallam,
Eltűnök én is, de ne félj, csak halkan.
II.
Neked tetszik vagy nem, nekem már mindegy teljesen,
Nem számít mit írok, szépen, kedvesen, szerelmesen,
Szomorúan szellemesen, egy szellem lesen, épp a semmit lesem,
Keresem azt, ami nincs, ami még számomra kincs,
De szorít egy érzés, a csuklómon zárt bilincs,
majd ha mozdul a kilincs, nyíl szúrja át a szívem
Színem hófehér, amikor érzem, hogy végem,
de még nem! Létem csak most fedezted fel,
mérgem ellen küzdesz égbe emelt kezekkel.
Lemezekkel árasztasz el, de nem ezekkel kéne,
Mi lenne az utolsó szó, ha a többi ki nem férne,
De érne e valamit, ha az előzőket sem értetted,
Összetépted képem, de nem tudod mért tetted.
úgy féltetted életed, hogy elvesztetted énedet,
már senkit nem érdekel az éneked, hát ég veled!
Ref. (2x)
III.
Eltűnök halkan, talán észre sem veszed,
Tudom jól, már rég nem rajtam jár az eszed.
Azt teszed, amit érzel, most is mikor vérzel,
Ha bajban vagy már nem engem kérdezel.
Nem érdekel, hogy létezel, én megtettem, amit tehettem,
Ez van, a végén már feletted nevettem,
Nem lehettem kedvesebb, mikor átvertél engem,
Szlengem leszóltad és megaláztad a nevem.
Nekem nem kell ilyen barát, sem ismerős se semmi,
Ha nem tetszik valami, nyugodtan el lehet menni,
Csak ennyi, ha kell én is tovább lépek,
Bár kicsit még félek, mert emlékeim sem épek,
Nem szépek a képek, amik felvillannak olykor,
Szerencsére ez már rég nem az ókor, de sokszor
Szeretnék én még előrébb futni, és mindent tudni,
Ha elmegyek vajon eszedbe fogok e még jutni.
Ref. (2x)
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
