|
|
|
1. vsz.:
Újra toll került a kezembe, bár nem jut semmi eszembe,
Itt írok nevetve, bár legbelül remegve,
S várom az ihletet, végre elkaphatna újra,
A nátha megint gyorsabb volt, fekszünk ágyba bújva.
Úgy ragaszkodik hozzám, mint tán senki más a Földön,
Minden év pár napját tuti vele töltöm.
Olyan ez, mint Te, néha fel-felbukkan,
Bár kellemesebb érzés, mikor a nátha elillan.
Gyűlölöm, ha jössz, mert gyűlölöm, hogy itt hagysz!
Gyűlölöm, ha hozzám szólsz, gyűlölöm, ha hallgatsz!
Gyűlölök már mindent, gyűlölöm, hogy így van!
Gyűlölöm, hogy a szívben mindig más van, mint az agyban!
Csak nézek ki a fejemből értelmetlen ábrázattal,
Tehetetlen vagyok, mint csapdában a cethal.
Próbálok szabadulni hálódból, de érzem bent ragadtam.
Én szerelemből asszem újból csődöt mondtam.
2. vsz.:
Küzdök az érzések ellen, küzdök magam ellen,
Nem tudom mit tegyek, visszatért a régi énem.
Megint tilosba léptem, bolyongok, mint egy szellem,
Nem bírom tovább, arcomon végigfolyik könnyem.
Miért gondolok rád? Miért érzem azt, hogy kellesz?
Mikor legbelül tudom, hogy ebből megint baj lesz.
Egyszer már elhagytál, miért lenne ez most másképp,
Jó lenne, ha végre a jó útra rátalálnék Gyűlölöm, ha jössz, mert gyűlölöm, hogy itt hagysz!
Gyűlölöm, ha hozzám szólsz, gyűlölöm, ha hallgatsz!
Gyűlölök már mindent, gyűlölöm, hogy így van!
Gyűlölöm, hogy a szívben mindig más van, mint az agyban!
Próbállak elfelejteni, de valamiért nem megy,
És mondta pár barátom, tudod, sajnos nem egy,
Hogy ennek így kell lennie, véletlen már nincsen,
Bekövetkezik előbb vagy utóbb úgyis minden.
3. vsz.:
Két éve úgy gondoltam, ha valóban összeillünk,
Akkor nem lesz majd akadály, és tényleg összejövünk.
Lesz majd egy találka, amin egymásra találunk,
Szívünk együtt dobban és teljesül a vágyunk.
Most újra velem voltál, mégsem lehet semmi,
Ezt már talán jobban nem lehetne elrontani.
Szívem szörnyen szenved, agyam folyton kattog,
Pedig tudom jól, hogy én már rég foglalt vagyok.
Gyűlölöm, ha jössz, mert gyűlölöm, hogy itt hagysz!
Gyűlölöm, ha hozzám szólsz, gyűlölöm, ha hallgatsz!
Gyűlölök már mindent, gyűlölöm, hogy így van!
Gyűlölöm, hogy a szívben mindig más van, mint az agyban!
Nincs más választásom, szépen lassan elhallgatok,
Talán a fentiek egyszer majd adnak még egy napot,
Amit együtt tölthetünk, mintha mi sem történt volna.
És úgy alakul sorsunk, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
