|
|
|
Megpihen a lombon az a kis madár
Aki a szivemben az ablakodra szál
Hozzád viszi tőlem vigyázz rá
Ne dobd el akkor se ha nem kell már
Minden este néked irom levelem
Nélküled az élet mit sem ér nekem
Te vagy az aranyló napsugár
Ird meg a választ minden percért kár
Ref..
Majd meghalok úgy szeretlek téged
Ird meg azt, hogy mikor látlak már
Mindenemet oda adnám néked
Két kezem ölelésre vár
Sirnak a virágok ha arra megyek el
Csak zárt ablakot látok senki nem felel
Ott fekszik a szivem az utcán
A bánat harmat cseppje hullik rá
Elmultak az évek de a szivem most is vár
Elmaradt a válasz nem jött a madár
Könny fakad az égből s nagyon fáj
Hogy ilyen kegyetlenül elhagytál
Ref… bej… ref..
Elmultak az évek de a szivem most is vár
Elmaradt a válasz nem jött a madár
Könny fakad az égböl s nagyon fáj
Hogy ilyen kegyetlenül elhagytál
