|
|
|
[eFUeRA]
Ahonnan jövök onnan követnek: TB
Először az NB1, a végén mienk a VB
Mer kb. itt holtig tanul, aki figyel
Aki nem lát eltemet, a lelkemet nem engedi el
Azt se látom rajtad jampi vagy kampi
Azt vallod, hogy csak a boxban jobb adni, mint kapni
A kampókéz adjon pacsit napi szinten
Addig ameddig rá nem jössz, hogy már nem csak kezed nincsen
Aki kamált az lincsel leszopott
Többé már nincs csel, aki rajtad volt leszokott
A csoport kitagadott le ne tagadd
Azt mondod megvilágosodsz, amire lemegy a nap? (Haggyadmá'!)
Az a sztori, hogy porig aláz a pórnép
Megdöfném a kezedet, hogyha én rózsa volnék
Nesze neked kórkép! Itt van! Akkor lenne jólét
Hogyha kettő lenne belőlem, mikor én egyet szólnék
[AKR]
Szevasztok! Habár farkatok nincsen, de basztok!
Ilyen ez a világ! Sok a gebasz, nektek minden legaz drog
Azért szúrjuk, hogy végre ne kattogj!
[eFUeRA]
Olyan a világ nem világít be
A sötétben mi adjuk a világit be
Minket nincs, aki irányít
De a fény az alagút végén hiányzik
Olyan a világ nem világít be
A sötétben mi adjuk a világit be
Minket nincs, aki irányít
De a fény az alagút végén hiányzik
[AKR]
Nem futok el a sors elől, szemben állok vele
Formálom az életem, táncolok az éleken
Csak a szó! Nincsenek autók meg ékszerek
Részegen a dühtől nem filózok mért szeret
Átvészelek mindent mit elémbasz az élet
Bár eleget kaptam, de éhezek, még nem fékezek
Nekem a létező élvezet, az ha a tiedé én leszek
Érkezek időben, nem várok senkire
Az a raj, aki a saját portréját festi le
Nem másét, nem másít, amit elhiszek
Hogy kevés, az út előttünk fekszik el
Aki gyenge, most ketten, na hessz ide fasz
Hogy érjem el a passzt, amit messzire adsz le
Kergetnek asszem, futsz, de nem kapsz el soha
Előbb tudd, hogy nem én vesztek sokat!
[eFUeRA]
Szevasztok! Habár farkatok nincsen, de basztok!
Ilyen ez a világ! Sok a gebasz, nektek minden legaz drog
Azért szúrjuk, hogy végre ne kattogj!
Olyan a világ nem világít be
A sötétben mi adjuk a világit be
Minket nincs, aki irányít
De a fény az alagút végén hiányzik
Olyan a világ nem világít be
A sötétben mi adjuk a világit be
Minket nincs, aki irányít
De a fény az alagút végén hiányzik
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
