|
|
|
|
|
[eFUeRA]
Ahonnan jövök onnan követnek: TB
Először az NB1, a végén mienk a VB
Mer kb. itt holtig tanul, aki figyel
Aki nem lát eltemet, a lelkemet nem engedi el
Azt se látom rajtad jampi vagy kampi
Azt vallod, hogy csak a boxban jobb adni, mint kapni
A kampókéz adjon pacsit napi szinten
Addig ameddig rá nem jössz, hogy már nem csak kezed nincsen
Aki kamált az lincsel leszopott
Többé már nincs csel, aki rajtad volt leszokott
A csoport kitagadott le ne tagadd
Azt mondod megvilágosodsz, amire lemegy a nap? (Haggyadmá'!)
Az a sztori, hogy porig aláz a pórnép
Megdöfném a kezedet, hogyha én rózsa volnék
Nesze neked kórkép! Itt van! Akkor lenne jólét
Hogyha kettő lenne belőlem, mikor én egyet szólnék
[AKR]
Szevasztok! Habár farkatok nincsen, de basztok!
Ilyen ez a világ! Sok a gebasz, nektek minden legaz drog
Azért szúrjuk, hogy végre ne kattogj!
[eFUeRA]
Olyan a világ nem világít be
A sötétben mi adjuk a világit be
Minket nincs, aki irányít
De a fény az alagút végén hiányzik
Olyan a világ nem világít be
A sötétben mi adjuk a világit be
Minket nincs, aki irányít
De a fény az alagút végén hiányzik
[AKR]
Nem futok el a sors elől, szemben állok vele
Formálom az életem, táncolok az éleken
Csak a szó! Nincsenek autók meg ékszerek
Részegen a dühtől nem filózok mért szeret
Átvészelek mindent mit elémbasz az élet
Bár eleget kaptam, de éhezek, még nem fékezek
Nekem a létező élvezet, az ha a tiedé én leszek
Érkezek időben, nem várok senkire
Az a raj, aki a saját portréját festi le
Nem másét, nem másít, amit elhiszek
Hogy kevés, az út előttünk fekszik el
Aki gyenge, most ketten, na hessz ide fasz
Hogy érjem el a passzt, amit messzire adsz le
Kergetnek asszem, futsz, de nem kapsz el soha
Előbb tudd, hogy nem én vesztek sokat!
[eFUeRA]
Szevasztok! Habár farkatok nincsen, de basztok!
Ilyen ez a világ! Sok a gebasz, nektek minden legaz drog
Azért szúrjuk, hogy végre ne kattogj!
Olyan a világ nem világít be
A sötétben mi adjuk a világit be
Minket nincs, aki irányít
De a fény az alagút végén hiányzik
Olyan a világ nem világít be
A sötétben mi adjuk a világit be
Minket nincs, aki irányít
De a fény az alagút végén hiányzik
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
