|
|
|
| Előadó: | Rebecca musical |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi Michael Kunze |
|
Szilveszter Lévay |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
(Maxim de Winter):
Hamis életet élt
Aki látta csak őt
Mind tébolyultan
Térdepelt e báj előtt
Buja kegyeket várt szegény
Pont úgy mint én
A mosolya édes volt, álszerény
Minden férfi jól bedőlt,
Pont úgy mint én
Úgy hatott e jégmosoly
Hogy felcsapott a tűz
Ködökbe tűnt az arca tán
De most is rideg mosollyal űz
Hol jártunk már veled is
Oda vittem el őt
A hegy tetejére
Hogy nézzük Monte Carlo-t
S ott nyíltan mondta ki
Aljas alkut kínál
Legyen csak színház, lényege az
Példás hitvest játszom
Viszont nem kellesz Max
S mert féltem a botrányt
Hát tűrtem én ezt a förtelmes szégyent
Válást nem visel a Manderley-ház
És a családunk hírét
Mindenképp védenem kell
Persze tudta jól
S erre használta fel
Úgy kísért e jégmosoly
Hogy felcsapott a tűz
Ködökbe tűnt az arca már
De most is rideg mosollyal űz
És egy kis ideig még
Hozta a látszatot
És Manderley-t
Hogy rendbe rakta
Az nem vitás
Ez az alkotás
Ez dicsérje őt
Ez Rebecca!
Ám nem titkolta túl soká
Hogy a házibarát
Ővele tölti az éjeket itt
S ha szóltam rá
Csakis gúnyt kaptam én
Úgy bántott e jégmosoly
Az egyik szeretője a saját unokatestvére volt.
A neve Jack Favell.
(Én):
Ismerem Favellt.
Itt járt, amikor te Londonban voltál.
(Maxim):
Miért nem mondtad el nekem?
(Én):
Féltem, hogy ő is Rebeccára emlékeztet.
(Maxim):
Rebeccára emlékeztet?
Hiszen mindenről csak Rebecca jut eszembe!
Mikor Londonból megjött egyszer
Láttam felgyúlt a fény
Tudtam a csónakházban jár
Gondoltam ott van nála Favell,
Nem tűrhetem…
Ebből elég volt
Lejöttem ide a csónakházba
De idelenn Rebecca maga volt
Unottan ágyán elhevert
És a hamvveder már tele csikkel
Ott a padlón
És csak néz, néz, s gúnyol még…
Ez őrület,
Fogd már fel a házunk
Nem bordély!
Ne légy ocsmány!
Ha megkötsz egy alkut,
Azt ugyebár be is tartod?
Lassan feláll
Néz rám gőgösen
Aztán már röhög
„Mit szólsz,
Ha gyereket várok én,
Azt mondjuk majd, tőled van
S anyának jó leszek én
És rászáll majd Manderley
Rá bizony
És a példás kis nejed Max
Anyai példát mutat már
S apját játszod te majd,
Te szánalmas kis hős”
Úgy sértett e jégmosoly
És csak ő nézett így
Agyamba szállt a vér
Meglöktem én
Ő meg hanyatt zuhant
Nem mozdult, néma volt
Te jó ég!
A fejét ütötte be
És már halott volt!
De mosolygott még
Felkaptam esztelen én
S a csónakjába tettem
Elsüllyedt a mély vízen
Ahol végül most valaki rátalált
Így győzött le hát
Még a halálban is
Így győzött a jégmosoly
Mely éget mint a tűz
Akárhol járok, ott van mindenhol
És vádolva szól a jeges mosoly
A jeges mosoly még űz
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
