|
|
|
Ref.:
Helló, szia, szevasz,
nálatok van rassz?
Helló, szia, szevasz,
nálatok van rassz?
Itt a kezem, this is no láb, nyelvemen a Tórát
járja a disznótor át, ha nem kóser is, all right,
mert örök ízre lel, aki disznótorost kóstol,
mit nem adhat meg Izrael, megkapja Tótkomlóstól.
Gasztro-cionizmus: jellemzem a diaszpórát,
úgy mérjük a bioritmust, mint hús-vér zsidó a villanyórát.
Demagóga alagút, lelkiteher-vagonja belefut,
és magában keresi a holakalauzt.
Azért, mer‘ megírta a Kertész Imre,
haver, még nem vagyok a múltamra felkészítve.
Felfeslett a jövőképem, részem ezért voltál,
eltévedt vezérfonál egy selejtes szövőszéken,
itt ülök Jung tenyerében, miért kéne elaltatni,
lassan már az ébrenlétem is csupán tudatalatti.
Engem már a kor sem aszal, bármicvé is váljak,
nem leszek más, csak kóser pacal, Jákob light tarjája,
erkölcsilag bushido, egy szlovákkal dúsított bús zsidó.
Biztos majd az orrból fogsz rájönni, hogy ortodox,
mert sosem csak egy szemita szimata.
A Dávid-csillag ott figyel a hasfalon,
már Shalommal köszön egész Sashalom.
Nézzed meg, hogy rímel-e a freestyle-ra, hogy frigyláda,
és ha igen, akkor írd bele, azt majd ledrótol a Nasa.
Egyház a házba? – egyből zár a retesz,
aszonták, a szondák figyelik a szád, haver,
nehogy Názaretezz. Béke a cél? Miért veszed be?
Jerushailem csak egy ceruzaelem a hadi gépezetbe!
Ref. x3
Lehet hungarosteril a szépérzéked,
nálam eltévedtek a géntérképek,
mer‘ az a leges-, a leges-, a legesetlegesebb,
hogy ki szopat kit egy zárt kelepcében
Lábfürdőzünk a Kádár-medencében…
Ahogy pár év a böriben: az több tonna szteroid,
feltuning‘, azt‘ szabadul, rögtön húszkilósra lerogyik
a crackkel. Na, velünk is így bánt el egy reggel:
csak úgy nyekken a családfa, és csupasz seggel
a nagyfater a Gulágra árkot ásni megy,
kábé sodorni még megmaradt pár kárpótlási jegy,
meg a vágyódás: milyen az inas, ha hajbókol,
s nem becsókolom a sóspogit a nejlonzacskóból.
Mer‘ klassz a Fiáth név, a cégér fényes,
de a deklasszálódás már végérvényes,
és írmagja se az úri magnak, ne desztillálj!
Máshogy markolom a májkot, mint ők a desszertvillát,
a vesztett millákat meg nem veszem zokon,
nézem az ősöket, Victoriát mutatnak egy fotón:
egyenes ujjak, győzelem és túlélőfej.
Az én ujjam mindig bólogat, mert idézőjel.
A Káin-logó rajtunk, és nincs rá Lidocain,
egyszer bitóra a zsidót, máskor a zsidó fain.
Egyszer én vagyok a „nemzettest“, aztán ÁVO-val rettegtetsz,
tedd idézőjelbe, amit most még elreppelhetsz!
Ref.
A Budapest Parkban 08.09-én
