|
|
|
A füredi Anna-bálon szól a zene szó,
Lesz is ottan dínom-dánom, szép muzsika szó.
Ketten ültünk egy asztalnál, ő és én magam,
Nem is szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam.
Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány,
Megkérdezte: Mi a nótád édes kicsi lány?
De a kislány halkan csendben csak ennyit felelt:
Nincsen nótám és a nótát nem is szeretem.
Akinek nótája nincsen annak szíve sincs,
Ha nem hiszel a nótában szívedbe tekints.
Lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod,
És ahol majd senki se lát, meg is siratod.
Egyszer aztán hallottunk egy igen nagy csodát:
Gazdag úrfi vette el az édes kicsi lányt.
Fehér kocsi várta őket a templom előtt,
Nem is láttak a faluban ilyen esküvőt.
Kilenc szobás palotába vitték az új párt,
Körülöttük a sok szolga lábujjhegyen járt.
De a kislány így sem boldog, könnyes a szeme,
Mert a kertből felhangzik az ismerős zene:
Akinek nótája nincsen annak szíve sincs,
Ha nem hiszel a nótában szívedbe tekints.
Lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod,
És ahol majd senki se lát, meg is siratod.
Messze földre mentem én, hogy elfeledjem őt,
Búcsúzóul megállok a fogadó előtt.
Benézek és mit látok a tomboló tanyán?
Az édes kislány játszotta egy kopott zongorán:
Akinek nótája nincsen annak szíve sincs,
Ha nem hiszel a nótában szívedbe tekints.
Lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod,
És ahol majd senki se lát, meg is siratod.
Akinek nótája nincsen annak szíve sincs,
Ha nem hiszel a nótában szívedbe tekints.
Lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod,
És ahol majd senki se lát, meg is siratod.
Augusztus 10. Budapest Park
