|
|
|
1:
Lehet a sötét oldal elkötelezettje voltam
Valahol a gyermekkoromban veszthettem el a hitem
És még, ha ugyan arról a helyről is jöttünk
A pénz és a hírnév miatt mindannyian elköltöztünk,
Hogy lehetséges ez, hogy a nyomorban, amiben szenvedünk
Egyik fél sem segít a másiknak csak állandóan menekül,
Hogy lehet az, hogy az apa, aki verejtékkel dolgozik
Nem kap kenyérre valót a béréből ezért csak vonaglik.
De ha szükséged van rá felkeresheted nem hagy, majd cserben
Becsülettel lehet még bízni valakiben ez a szerencse,
Mert az igazi barátaid segítenek a bajban
Úgy ahogy velem tették, amikor magam alatt voltam.
Mi rengetegszer rendetlenkedtünk majdnem le is buktunk,
De valamiféleképp mindig megúsztuk
Ez mindig is így lesz, mert mikor anyám megkérdezte nem fogok e változni
Igen, de egyértelmű, hogy ugyanaz fogok maradni.
refrén:
Templomba én nem járok megkaptam a jeleket,
Istennel én itthon is egyeztetem a tervemet.
Egyik utamat reggel másikat késő éjjel,
Járom, de mindkét út a sötétségbe visz el.
2:
Megyünk csak menetelünk az életünk, mint a film egy szempillantás alatt eljár felettünk
És még csak nem is víz hangzik a nevünk
Csak a családi körben, de utána az is elhuny örökre a ködbe.
Én kimondom, amit gondolok nem az észt akarom osztani, csak a lelkemet kiontani
Stressz a cigi már nem lazít el, megvezetett az ördög ezért nyúlsz a tűkhöz
Keselyűk köröznek feletted csak arra várnak, hogy kihűljön a tested és lecsapnak
Mint sok ember a társára egy gyilkolás után leszel te is a bűn rabszolgája.
Az ablakból kinézve veszem észre már semmi sem a régi, nem tudok mást tenni
Csak tétlenül nézni, ahogy elszállnak a percek, mint a lehulló vízcseppek
A sötétben nem találom magamat így hát, eldobom az utolsó papíromat
Az utam felfele visz az égig, nem állok meg az idők végezetéig.
refrén:
Templomba én nem járok megkaptam a jeleket,
Istennel én itthon is egyeztetem a tervemet.
Egyik utamat reggel másikat késő éjjel,
Járom, de mindkét út a sötétségbe visz el.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
