|
|
|
| Előadó: | A vörös Pimpernel (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Nan Knighton |
|
Frank Wildhorn |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Indul a tánc!
Új a parancs: semmi nincs, ami szent...
egész addig Párizs zárva marad,
amíg átkutattok mindent!
Menj!
Mindegyik ház, mindegyik sarok-,
minden ágy, minden árny!
Féljen az is, aki holt...
Ó, a pokolba is,
'hogy kapjam el ezt a pimasz zsiványt?!
De most esküszöm rá,
soha többé nem tesz itt kárt!
De hogyan kéne mindent látni?
Hisz' olyan ez, mint vízen járni...
Ha csoda kell, hát megkapják:
lesz vér, nem fognak megalázni!
Ha ezen múlik, szörnnyé válok,
ha ezen múlik, szélként szállok-,
'kik ellenállnak, megkapják
az ég csúf viharát!
Elfogy a Hold legvégül,
örök éjt hoz rád-,
csak a szívem szédül,
de a szárnyam visz tovább.
Lobog a tűz, jég éget-,
csillag-villanás!
Bárhogy bújsz, túléllek:
bárhogy sietsz, ez a sólyom levadász...
Hát hova tűnt, hisz' volt egy álmom?!
Egy csodaszép-, ma mégsem látom...
De lehet még parázsból tűz-,
ha igaz láng űz, fel nem adom!
Ez pokol itt, hisz' minden rohad-,
ha marad így, itt nem lesz holnap...
De felemel a szárnyam még,
mert sorsom csak az ég!
Vezet a szél, nincs térkép,
és csak hajt a láz-,
erőm nő, mért félnék?
Ez egy csodás ragyogás...
Várom az éj legmélyét:
végső zuhanás!
Gyilkos tűzként széttép-
nem lelsz békét-, mert a sólyom levadász...
Eljön a nagy nap-
az a nap, amire büszke a szív-,
régi hitem csoda- Párizsa hív...
Már csak ennek élek,
álmom vágya éget:
rág, elemészt- nem ereszt-,
fojt ez a vaskéz,
újra övemen a kés...
Nem keresem... nem célom a vér-,
és már gyengül a szárny,
de még felvisz a végtelen vágy!
Vezet a szél, nincs térkép,
és csak hajt a láz-,
erőm nő, mért félnék?
Ez egy csodás ragyogás...
Várom az éj legmélyét:
felszáll a halál!
Gyilkos tűzként széttép-
nem lelsz békét-, mert a sólyom rád talál...
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
