|
|
|
|
|
| Előadó: | A vörös Pimpernel (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Nan Knighton |
|
Frank Wildhorn |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Indul a tánc!
Új a parancs: semmi nincs, ami szent...
egész addig Párizs zárva marad,
amíg átkutattok mindent!
Menj!
Mindegyik ház, mindegyik sarok-,
minden ágy, minden árny!
Féljen az is, aki holt...
Ó, a pokolba is,
'hogy kapjam el azt a pimasz zsiványt?!
De most esküszöm rá,
soha többé nem tesz itt kárt!
De hogyan kéne mindent látni?
Hisz' olyan ez, mint vízen járni...
Ha csoda kell, hát megkapják:
lesz vér, nem fognak megalázni!
Ha ezen múlik, szörnnyé válok,
ha ezen múlik, szélként szállok-,
'kik ellenállnak, megkapják
az ég csúf viharát!
Elfogy a Hold legvégül,
örök éjt hoz rád-,
csak a szívem szédül,
de a szárnyam visz tovább.
Lobog a tűz, jég éget-,
csillag-villanás!
Bárhogy bújsz, túléllek:
bárhogy sietsz, ez a sólyom levadász...
Hát hova tűnt, hisz' volt egy álmom?!
Egy csodaszép-, ma mégsem látom...
De lehet még parázsból tűz-,
ha igaz láng űz, fel nem adom!
Ez pokol itt, hisz' minden rohad-,
ha marad így, itt nem lesz holnap...
De felemel a szárnyam még,
mert sorsom csak az ég!
Vezet a szél, nincs térkép,
és csak hajt a láz-,
erőm nő, mért' félnék?
Ez egy csodás ragyogás...
Várom az éj legmélyét:
végső zuhanás!
Gyilkos tűzként széttép-
nem lelsz békét-, mert a sólyom levadász...
Eljön a nagy nap-
az a nap, amire büszke a szív-,
régi hitem csoda- Párizsa hív...
Már csak ennek élek,
álmom vágya éget:
rág, elemészt- nem ereszt-,
fojt ez a vaskéz,
újra övemen a kés...
Nem keresem... nem célom a vér-,
és már gyengül a szárny,
de még felvisz egy végtelen vágy!
Vezet a szél, nincs térkép,
és csak hajt a láz-,
erőm nő, mért' félnék?
Ez egy csodás ragyogás...
Várom az éj legmélyét:
felszáll a halál!
Gyilkos tűzként széttép-
nem lelsz békét-,
mert a sólyom rád talál...
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
