|
|
|
|
|
| Előadó: | A vörös Pimpernel (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Nan Knighton |
|
Frank Wildhorn |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Indul a tánc!
Új a parancs: semmi nincs, ami szent...
egész addig Párizs zárva marad,
amíg átkutattok mindent!
Menj!
Mindegyik ház, mindegyik sarok-,
minden ágy, minden árny!
Féljen az is, aki holt...
Ó, a pokolba is,
'hogy kapjam el azt a pimasz zsiványt?!
De most esküszöm rá,
soha többé nem tesz itt kárt!
De hogyan kéne mindent látni?
Hisz' olyan ez, mint vízen járni...
Ha csoda kell, hát megkapják:
lesz vér, nem fognak megalázni!
Ha ezen múlik, szörnnyé válok,
ha ezen múlik, szélként szállok-,
'kik ellenállnak, megkapják
az ég csúf viharát!
Elfogy a Hold legvégül,
örök éjt hoz rád-,
csak a szívem szédül,
de a szárnyam visz tovább.
Lobog a tűz, jég éget-,
csillag-villanás!
Bárhogy bújsz, túléllek:
bárhogy sietsz, ez a sólyom levadász...
Hát hova tűnt, hisz' volt egy álmom?!
Egy csodaszép-, ma mégsem látom...
De lehet még parázsból tűz-,
ha igaz láng űz, fel nem adom!
Ez pokol itt, hisz' minden rohad-,
ha marad így, itt nem lesz holnap...
De felemel a szárnyam még,
mert sorsom csak az ég!
Vezet a szél, nincs térkép,
és csak hajt a láz-,
erőm nő, mért' félnék?
Ez egy csodás ragyogás...
Várom az éj legmélyét:
végső zuhanás!
Gyilkos tűzként széttép-
nem lelsz békét-, mert a sólyom levadász...
Eljön a nagy nap-
az a nap, amire büszke a szív-,
régi hitem csoda- Párizsa hív...
Már csak ennek élek,
álmom vágya éget:
rág, elemészt- nem ereszt-,
fojt ez a vaskéz,
újra övemen a kés...
Nem keresem... nem célom a vér-,
és már gyengül a szárny,
de még felvisz egy végtelen vágy!
Vezet a szél, nincs térkép,
és csak hajt a láz-,
erőm nő, mért' félnék?
Ez egy csodás ragyogás...
Várom az éj legmélyét:
felszáll a halál!
Gyilkos tűzként széttép-
nem lelsz békét-,
mert a sólyom rád talál...
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
