|
|
|
| Előadó: | MC leeroy |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Szörnyű álmok gyötörnek, álmomban nem vagy már mellettem,
Egy szobában állunk hárman, de nem választasz most engem,
Lehunyt szemem enyhén könnyes, torkom megfeszül és érzem,
Ahogy elengeded kezem, és legbelül már vérzem,
Meghalt a remény, tovább mentél, de nélkülem
Egykori szíved meleg partján ülök most kihűlten,
Lassú lépted zaját hallom kihalt szobám mélyén,
És könnyem megcsillan egykori közös múltunk képén.
Sűrű erdő tövében üldögél egy gyerek,
Kihalt a szívem, halott partján úgy döntöttem: Megyek!
Eltemetem mindazt, amit egykoron Te adtál,
És elfogadom azt, hogy mást választottál.
Hiányzol! Annyira rossz nélküled élni,
Nem hiszem, hogy tudok, mert félek továbblépni,
Te adtál erőt a szürke hétköznapok nyomorán,
És csak kereslek, csak kutatlak lépteidnek nyomán.
Nem látom a fényt, teljesen romba dőlt a váram,
Pedig emlékszem arra, szívedre mennyi időt vártam,
De most vége egy újabb fejezetnek a könyvben,
Mit eddig szívem írt, s mától írja majd a könnyem,
Mondd, merre vagy? Hangod hallom, de nem látlak,
Mondd, mikor jössz? Tudom soha, de én attól várlak,
Tudd, hogy lesz hely a szívemben számodra,
Tudd, hogy mindig látlak újra az álmomban,
Sűrű erdő tövében üldögél egy gyerek,
Kihalt a szívem, halott partján úgy döntöttem: Megyek!
Eltemetem mindazt, amit egykoron Te adtál,
És elfogadom azt, hogy mást választottál.
Hiányzol! Annyira rossz nélküled élni,
Nem hiszem, hogy tudok, mert félek továbblépni,
Te adtál erőt a szürke hétköznapok nyomorán,
És csak kereslek, csak kutatlak lépteidnek nyomán.
Nem látom a jövőt, magamba temetem a múltam
És ezzel Téged a sötét leple majd eltakar,
De előtte még egy csókot kérek,
Félek a változásról, mindentől mi nélküled lesz
Az élet oly könnyedén repül el, mint az együtt eltelt évek.
Nem láttam mást, csak az arcod
Egyszer az éjszakában lobban a tűz a szememben
És a szívem helyét akkor megtaláltam.
Elszállt fölöttem oly gyorsan, oly magasan az élet,
Szárnyam eltörött, nem érlek utol soha ez az amitől félek.
Sűrű erdő tövében üldögél egy gyerek,
Kihalt a szívem, halott partján úgy döntöttem: Megyek!
Eltemetem mindazt, amit egykoron Te adtál,
És elfogadom azt, hogy mást választottál.
Hiányzol! Annyira rossz nélküled élni,
Nem hiszem, hogy tudok, mert félek továbblépni,
Te adtál erőt a szürke hétköznapok nyomorán,
És csak kereslek, csak kutatlak lépteidnek nyomán.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
