|
|
|
Néhány napja legyőzött a saját életem,
Lelkemnek nem volt már több élelem.
És hiába, óh, hiába kínzott a fájdalom,
Válasz nélkül maradt minden dalom.
S bár mindvégig a szívemben laktatok,
Jól mondta Eszter: magamra hagytatok.
Hisz hiába írtam a verseim nektek,
Érdek nélkül semmit sem tesztek.
És bár sosem volt sörös együtt lógás,
Akkor is ugyanolyan mély a csalódás.
S míg most is versem rajtatok hizlalom,
Tudtom, hogy duma csak a nagy bizalom.
De nincs bennem harag vagy előítélet,
Hisz régen nem az olvasottság éltet.
Inkább csak a szerencsés végzett,
Testem mégsem a halálé lett.
De kellet, úgy érzem legbelül nekem,
Kit nem láttam most végre szeretem.
Tudatosult bennem, hogy vele mit vesztek,
Hát, megrázom magam és új életet kezdek.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
