|
|
|
Körbevesz mindent a jéghideg lehelet,
S már észre sem veszed, hogy mi kellett.
Ahhoz, hogy kicsit is jól érezd magad,
Hogy máshoz is érts, mint a harag.
Most zuhog a hó az ablakon túl,
Pedig ott benned háború dúl.
Hisz érteni akarod, mit senki sem akar,
Látni, mit vakságuk teljesen eltakar.
Körülnézel reszketve magad körül,
Megdöbbenve látod, hogy mindenki örül.
Mindenki „Boldog Új Évet” kíván,
S mindenki átsiklik mindegyik hibán.
Egész jól megy neked az ünneprontás,
Hazugságok helyett igazságosztás.
Egy őszinte pillantás át a rácson,
A szánalmassá alázott karácsony.
Itt most mindenki örül s görcsösen szeret,
Röhögve hódit mindenki magának teret.
Hisz, ez is csak a háború része,
A képmutatásnak a hazugság egésze.
Ahol az ünnepek hazudják ki a szemed,
Ahol elhitetik veled, hogy mindenki szeret.
A sorsod rád balgaságot oszt,
S eszedbe sem jut, hogy miért csak most.
Miért csak 2 napig tart-e csoda,
S miért jön utána ismét kaloda.
Vakon követed csak mit az illem diktál,
Pedig senkit sem hatott meg anno mikor sírtál.
Nem is lenne így, ha egyedül lennél,
Ha mondataid végére pontokat is tennél.
Ha kényelmen kívül mást is ismernél,
Ha a vakságod helyett gondolkozni mernél.
(2007.10.19. 13:50)
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
