|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Sosem felejtem el, honnan jöttem,
Mert bárki állt elém lazán fellöktem.
És nem érdekelt mi illik s mi nem,
Nem voltunk különbek mi sem.
Mégis büntetlenül lehettünk szabadok,
Én nem hittem soha, hogy mégis itt maradok.
Pedig hát úgy tűnik a sorsom ez lett,
Az élet valahogy csak itt felejtett.
Éveken keresztül vágytam a halált,
S éreztem, ahogy végre rám talált.
Ahogy leszúrnak, ahogy kivéreztetnek,
S ahogy a végén újraélesztetnek.
Azóta hiába is kérem, hogy adj helyet,
Elfordulsz, mert a bűnöm oly nagy lehet.
Hogy nincsen rá bocsánat, nincsen kegyelem,
Hiába áztatja könny a tenyerem.
A halálom az óta is incselkedve hív,
Szenvedek bent, mert élni vágy a szív.
És dönteni sem tudok már az Ő szintjén,
Hazugként éljek vagy haljak meg őszintén?
Bármelyik a válasz a döntés engem vár,
Pedig legbelül érzem, hogy értem nem kár.
Álmomban vérpadra hajtom a fejem,
Hisz, tudom, hogy itt már rég nincsen helyem.
Ha bár évek óta több sebtől vérzem,
Mindenki magamra hagy úgy érzem.
És hiába küzdök a légszomj ellen,
Nehogy már bárkinek segíteni kelljen.
Elvágyom hát innen egy tisztább jelenbe,
Ments ki, hagy teremtsek békét a nevedbe.
Én megígérem, hogy a bűneim bevallom,
Csak segíts, végre kérlek meghalnom...Levél
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
