|
|
|
Beborult most az ég felettünk,
Elvesztettük kit annyian szerettünk.
Nem is értem ez, hogy történhetett,
Nincsen, indok mi kiolthat egy életet.
Engem mélyen felháborít belül,
Mélyen kelő vihar kerekedett felül.
Élt köztünk, mint itt felejtett angyal,
Láttuk sokan, hogy éri ébren a hajnal.
Szemében mindvégig ragyogott az élet,
Zokogásra vált most mégis-e szemlélet.
Tiltani próbáltam, óvni a sok rossztól,
Ott lenni vele, mint védelmező doktor.
Vele maradni, a jó felé terelni
Ártó haverságokat sorra leszerelni.
Benne nyomot hagyni, igényt a jóra,
Boldogság lehessen neki minden óra.
De kudarcot vallva hagytam a talányt,
És elragadta a sors ezt a pici lányt.
Zokogásomat már fentről nézi,
Imádkozom érted Dézi.Akroszticj
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
