|
|
|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Élsz csak Te, is mint, bárki más,
Észre sem véve mennyire felemás.
Az élet mit a sajátodnak hiszel,
Mibe magaddal senkit sem viszel.
Csak az fáj, mit a bőrödön érzel,
És csak az önsajnálattól vérzel.
Miközben a világ magadra hagy,
Feleslegessé válik benned az agy.
S a tartalomnak hitt tátongó hiány,
Nem mutatja meg mi is a jó irány.
Pedig senki sem írt le kezdetbe,
De rohansz egyre a vesztedbe.
Emberek pusztulnak síri csendbe,
Mire magadra ismersz a jelenbe.
És kíméletlenül pusztít a közöny,
Nem ment ki pár elejtett könny.
És még most is csak nevetsz rajtam,
Pedig érted százszor haltam.
Mert én is vakon mindent hittem,
S épp ezzel éltél vissza szerintem.
Egy voltam én is csak a sok közül,
Egy, aki minden mosolynak örül.
Aki természetesnek vette a jót,
S a végén elvártam a sok szép szót.
De nem ülhettem sokáig a lovon,
Észhez térített pár nagyobb pofon.
Nem dühből, nem észből,
Az élettől visszakézből.
Majd egyszer felnősz Te is,
Könnybe lábad a szemed is.
Csak már nem leszek én ott,
Aki most jó tanácsokat adott.
Egyedül maradsz, elfordulnak Tőled,
Ha segítség kell, majd elbújnak előled.
A háborúidban meg mindig csak vesztel,
És még csak mögötted sincs egy Eszter.
Aki emlékeztetne, ahogy engem,
Honnan indulva mivé lettem.
S az álmaim is fájnak még olykor,
Hiába is lettem doktor.
De megbékéltem régen magammal,
S most már csak játszom a szavakkal.
Már nem félek különbözni régen,
Pedig helyem sincs se földön, se égen.
De inkább vagyok, ami valóban lettem,
Mint, hogy vihar tomboljon felettem.
Legyél hát olyan, mint őszinte kisgyerek,
S kövess engem, mert különbözni merek.
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
