|
|
|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megéltem én már jó pár nyarat,
S ki tudja, hogy még mennyi maradt.
Kit tudja, amit még én sem tudok,
Mennyország-e ahova jutok.
Sátánként voltam legbelül Isten,
És voltam én már az is, ami nincsen.
Ritkán ember, olykor állat
Néha pedig telitalálat.
De bármi is voltam s bárhonnan jöttem,
Az égbolt mindig beborult fölöttem.
És mennydöröghetett is felőlem,
Mert a félelmet kiölték belőlem.
S bár hívogattak néma sírkertek,
Nem adtam fel akkor, sem ha vertek.
A szívemben pedig háborúk dúltak,
S az emberek tőlem elfordultak..
De én mégis hittem magamban,
S bár ezzel gyakran egyedül maradtam.
És nem rohantam a tömegek vesztébe,
S hazugsággal sem tettem senki kedvébe.
Kegyelmet emiatt soha sem adtak,
Kinevettek csak és magamra hagytak.
Én nem szégyellem, hogy sokat sírtam,
Fájdalmaimat versekbe írtam.
S e versek vezetnek utamon az óta,
Álmaimat így váltják valóra.
Így ölelnek rímekkel körbe,
Ha közöny rántja kezem ökölbe.
Ez hát az ok, mely titoknak látszott,
Ez hát a forrás melyre szívem vadászott.
Ez nyit az emberekhez nekem új teret,
Akármit is írok minden innen ered.
Ebben ébredek fel, ide térek vissza,
Minden pici betű: szavaimat issza.
Értelmet ad annak, aminek nincs,
Több ez hát nekem, mint, értékes kincs.
A sötét felhők is eltűntek felőlem.
Gondolatárus így lett belőlem.
Hisz minden írásom rólam szólt,
Miből eddig kétszázhúsz volt.
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
