|
|
|
Szárnyát bontogatja a nyár körülöttem,
Mosolyogva kacsint a nap fölöttem.
Most minden ember jó és szép,
Így lesz teljes a kép.
Amit szememmel festek,
Amin összefonódnak a testek.
Amire magamat is oda pingálom,
Hogy ezzel válhasson valóra egy álom.
Melyet éjszakákon át hordoztam magamban,
Mit rég eldugtam titkos jelszavakban.
Amit most megosztok veletek:
Szeretni szeretek.
Mert szeretni jó,
Örömöt ad minden szó.
És új tüzeket gyújt bennem,
Legbelül tudom, érdemes szeretnem.
És most mindezt festem ki magamból,
Ihletett merítve színes falakból.
Ecsetem a szivárvány,
Festek csak kábán.
Pedig nem is tudok,
De erről mindig hazudok.
Mert hisz ennyi csalás belefér,
Hiszen minden festő a sikereiből él.
Ha írni tudnék, szerintem verseket írnék,
S ha nem tetszene, biztosan sírnék.
Éppen ezért inkább festek,
Festékért mentem, ha kerestek...
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
