|
|
|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Sokszor visszajöttem mikor már lemondtak rólam,
Mikor egy rántással húzták ki a szőnyeget alólam.
Mikor azt hitték, hogy én soha sem ütök vissza,
A sok majom az óta is ennek levét issza.
Mert lehet, hogy párszor tényleg vesztettem,
De pont ez volt, amitől még erősebb lettem.
Hisz szívem mélyén ugyanaz a tűz ég,
A irigy kutyák, óh, a nevem betűzzék.
Hisz nem kértem én kegyelmet soha,
Bármennyire is volt a sorsom mostoha.
Csak mentem amerre a lábam vitt,
És nem hagytam ki tényleg semmit.
S bár volt, hogy bárkit lazán elhagytam,
A hibát mindig is megláttam magamban.
És nem vettem magamra hazug álarcokat,
És soha sem voltam mártír vagy áldozat.
Amim van azt egyedül értem el,
Bár tudom, ez senkit nem érdekel.
Csak, hogy segítsek, ha baj van újra,
Tartja a markát a sok kis kurva.
Pedig nem voltam én gazdag soha,
Szép sem vagyok csak ostoba,
Egy arc csupán, írt szavakba zárva,
Ember csak, ki legbelül árva.
És ha most visszanézek magam mögé,
Nem akarom újra járni az utam többé.
Mert volt benne bár jó is, de édes kevés,
Igazából véve kicsit sem túl mesés.
Volt, hogy könnyek között ettem,
Volt, hogy meghalt, akit szerettem.
Volt, hogy a félelmemből is nyertek,
Volt, hogy minden nap megvertek.
És persze volt, hogy őszintén mosolyogtam,
Olyan is, hogy gyönyörben forogtam.
Olyan, hogy követendő példa lettem,
És olyan, hogy végre én is nevettem.
Az utam végén, ha most magamra nézek,
Patakokban folynak szememben a mézek.
Mert bár sok pofont kaptam eddig én is,
Továbbküzdeni megéri mégis.
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
