|
|
|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Sokszor visszajöttem mikor már lemondtak rólam,
Mikor egy rántással húzták ki a szőnyeget alólam.
Mikor azt hitték, hogy én soha sem ütök vissza,
A sok majom az óta is ennek levét issza.
Mert lehet, hogy párszor tényleg vesztettem,
De pont ez volt, amitől még erősebb lettem.
Hisz szívem mélyén ugyanaz a tűz ég,
A irigy kutyák, óh, a nevem betűzzék.
Hisz nem kértem én kegyelmet soha,
Bármennyire is volt a sorsom mostoha.
Csak mentem amerre a lábam vitt,
És nem hagytam ki tényleg semmit.
S bár volt, hogy bárkit lazán elhagytam,
A hibát mindig is megláttam magamban.
És nem vettem magamra hazug álarcokat,
És soha sem voltam mártír vagy áldozat.
Amim van azt egyedül értem el,
Bár tudom, ez senkit nem érdekel.
Csak, hogy segítsek, ha baj van újra,
Tartja a markát a sok kis kurva.
Pedig nem voltam én gazdag soha,
Szép sem vagyok csak ostoba,
Egy arc csupán, írt szavakba zárva,
Ember csak, ki legbelül árva.
És ha most visszanézek magam mögé,
Nem akarom újra járni az utam többé.
Mert volt benne bár jó is, de édes kevés,
Igazából véve kicsit sem túl mesés.
Volt, hogy könnyek között ettem,
Volt, hogy meghalt, akit szerettem.
Volt, hogy a félelmemből is nyertek,
Volt, hogy minden nap megvertek.
És persze volt, hogy őszintén mosolyogtam,
Olyan is, hogy gyönyörben forogtam.
Olyan, hogy követendő példa lettem,
És olyan, hogy végre én is nevettem.
Az utam végén, ha most magamra nézek,
Patakokban folynak szememben a mézek.
Mert bár sok pofont kaptam eddig én is,
Továbbküzdeni megéri mégis.
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
