|
|
|
Kislány mi lesz belőled, ha felébredsz végre,
Ha sallangoktól mentesen tekintesz az égre.
A tükrödből, aki visszanéz gyilkos-e vagy hívő,
Megbecsült édesanya vagy hazug szóvivő.
Nézz, körül mi veszi körbe az ajándék életed,
Gondolkozz, csak el hogy, biztos ezt érdemled.
Az emberek körülötted már a holnaptól is félnek,
Majd megtudod, ha a lányaid is a pornóban kefélnek.
De addig én hiába is pofázok bármit is itt Neked,
Meghallgatni, gondolkozni nem a Te érdeked.
Kényelmes a magad által megrajzolt élet,
Mi önmagad ellen a legszörnyűbb merénylet.
Nézz körül, itt már minden kis köcsög rappel,
Azt hiszik, egy szinten vannak a gengszterekkel.
De én a verseimbe is a csúcsformámat hozom,
Hát, a magadfajtákkal ezért nem vitatkozom.
Hát már ideje lenne, ha megértenéd ezt is,
Hogy tehetnél bármit, ha nem kötne a presztízs.
De ketrecbe zár, ahogy a lelked dicséretért remeg,
Köszönni valahogy viszont mégse tanítottak meg.
Semmit nem tehetsz, engedély nélkül,
Önmagad is elaprózod így majd végül.
A pénz érdekel, a lóvé meg a biznisz,
Meg, hogy ezek hiánya miatt hisztizz.
Engem nem kötnek gúzsba a tiszteletkörök,
Hiába is reméled, hogy majd csak megtörök.
Süvít a golyó, mint a verseim, mikor Rád lövök,
A mocskos pofám miatt mondják: LAKAT, érted kár kölyök!
Köszönöm most már én is jól vagyok,
Az igényeim igaz már se olyan nagyok.
Egyre kevesebben akarnak halálra veretni,
És most már érzem milyen jó érzés szeretni.
Már nem keni rám senki a szarát,
Elmehet az anyjába is a Joshi Bharat.
Hiszem, hogy az élet szép és hosszú,
És fontosabb is létezik, mint a bosszú.
De a magadfajtákat továbbra sem értem,
Sajnálkoztok rajtam pedig sosem kértem.
Sőt, nem kértem én semmit soha,
Ennyire még én se vagyok ostoba.
Hát, maradtok, csak ugyanazon a szinten,
Amit felfogni sem tudok én itt lenn.
A válaszodat éppen ezért sem várom.
Maradj meg magadnak: Visszakézből 3.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
