|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A telihold lassacskán felébredt az égen,
Nem volt már ilyen túlságosan régen.
Az ősz is lassan búcsút int a nyárnak,
És utána csak halott leveleket találnak.
A parkban ott egy szétvésett padon,
A költő lovagol ódon bölcs szavakon.
Meggyötört kezében gyűrött a papír,
A saját kis magányába temetkezve ír.
Nem akar hős lenni, csak írni szeretne,
De ki az ki méltó múzsája lehetne?
Ki magával ragadja egy pillanat alatt,
Ki ledönti a magányát jelképező falat.
Hisz egyedül a magánya van csupán,
S most is, csak bámul a semmibe bután.
Tollát kecsesen az ujjai közé fogja,
Önmaga lett a verseinek fogja.
De hirtelen egyszerre mozdul a táj,
És úgy fúj a szél, hogy már szinte fáj.
S ahogy az ősz kisebb vihart kavar,
Dalolni kezdett hirtelen az avar.
Tekintetét a költő a dal felé emelve,
Pillantotta meg Őt őszbe temetve.
Táncoló hajtincs és érzéki ajak,
Kirajzolódott egy női alak.
A költő pedig csak csodálta-e képet,
Mióta él nem látott ennyire szépet.
S bár értette rég a rímekkel bírást,
Most abbahagyta mégis a versírást.
Fáradt szemeit a lányra szegezte,
S fényesőt vélt látni meg felette.
Egy angyalt látott felé közeledni,
És szeretett volna fiatalabb lenni.
Szívében azonban vad lángok gyúltak,
Helyet égetve lelkében az újnak.
Hát minden erejét összeszedve,
Visszatért belé elhalt életkedve.
S, mint a megfagyott dér a rézharangon,
Szólalt meg a költő reszkető hangon.
Valami új van születőben bennem,
Hisz a szépséged lenyűgözött engem.
Hát adj még nekem ihletet rózsám,
S kérlek, legyél az én Múzsám!
Megdöbbenve hallgatta végig a lány
S nem tudta, hogy dilemma-e vagy talány,
Az, hogy a költőt ennyire megigézte,
Csak ácsorgott zavartan hódolóját nézve.
Finom kézfejét kecsesen csókra nyújtotta,
S a költő szívét ezzel lángra is gyújtotta.
Kezdetét vette egy láthatatlan tánc,
És született köztük egy törhetetlen lánc.
Múzsáját a költő két kezébe fogva,
Csak táncoltak együtt az őszben forogva.
A félig írt vers csak mi a padon hevert,
De a magányos szív végre újra vert.
- Azt hiszem 2016-ban, még jóval az előző lemezem (You And The World) megjelenése előtt jött az ötlet, hogy a következő album miről fog szólni. Elkezdtem dalokat írni azokról a helyekről ahová eddigi életem során fújt a szél és fontos helyszínei voltak ennek a Kalandnak, aminek mostanra 34 éve, hogy részese vagyok - fogalmazott Gery.
A most megjelent dal és klip a #Budapest150-re készült. Egy pörgős, néhol abszurd sztori, Budapest legszebb részeivel.
A Budapest Dal II. szövegét itt találjátok.
- A Budapest Dal egy igazi nyárindító szám, a legfrissebb lemezemről, a The Journey-ről. Készítettünk hozzá egy sztoris klipet, a Színház- És- Filmművészeti Egyetem támogatásával. Sok országban megfordultam az elmúlt 10 évben. A the Journey lemez ezeket az éveket foglalja össze.
Amikor az ember külföldön él, sok az új élmény… de jó esetben mindig van azért valamilyen szintű honvágy az emberben. Nekem a barátok, csald és a kultúra ami a nyelvet is magába foglalja hiànyoztak nagyon. Más a nyelv, más a közeg mások még a poénok is… ez jó, de egy idő után valami hiányzik. A BUDAPEST DAL valami kis ízelítőt és életerzést ad, amire örömmel kacsint vissza az ember, bármerre is jár a világban - részletezte az előadó.
Riba Gery további dalszövegei itt.
A ‘ THE JOURNEY’ LP-ről
Személyes ihletettségű a rajta szereplő összes dal. A koncepció pedig, hogy a dalok többsège egy-egy helyről szól, ami közel áll a szívemhez és ahol volt szerencsém élni rövidebb vagy hosszabb ideig. Így van dal, ami a Norvégiában eltöltött időszakomat dolgozza fel, egy másik szól az angliai Bristol városáról, egy harmadik pedig Amerikai élményeimet meséli el.
Riba Gery további dalait itt tudjátok meghallgatni.
Fotó: Riba Gery
