


| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Egyhelyben fexem, teljesen elavultam,
Hisz bármit is teszek, megállít a múltam.
El kéne felejtenem, hogy honnan is jöttem,
Mert amíg szörnyű emlékek vannak mögöttem.
Magam is tudom, nem fejlödhetek tovább,
De most itt az esély rá, állhatnék is odább.
És fel is nőttem ahhoz, hogy csodákat tegyek,
Hogy a boldogságra is alkalmas legyek.
Nem csak arra, hogy a szenvedés hosszú,
S, hogy máshoz se értek, mint a bosszú.
Mert a jelenbe ide a pokolból jöttem,
És ott nem volt nap, hogy nem küzdöttem.
Hogy ne kellett volna megvédeni magam,
Mesélhetnék még, de elcsuklik a szavam.
Mert tudom, hogy önmagam árnyéka lettem,
S a győzelmeimmel is csak vesztettem.
Hiszen a nők, akik régen még szerettek,
Mára már halálos ellenséggé lettek.
És már nem lángolok rég a hajnali kéjben,
Mint, hajdanán minden nap a rivaldafényben.
De most kegyelemért könyörgök az Úrnak,
Amíg ők naponta a haverokkal kúrnak.
Hát ezt érdemeltem? Oké én vettem,
De mond akkor eddig miért szenvedtem?
A napjaim miért zokogással teltek,
És miért nem volt nap, hogy nem vertek?
A borzalmakat majd a síromba viszem,
De elhiszem máig, amit üzen a szívem.
Amit a fülembe suttog minden reggel,
„Barátkozz meg a szeretetettel!”
Hát, eljött az idő, mi változtatni akar,
S az önsajnálat már engem is zavar.
Nem vagyok más csak pszichopata állat,
Hát, elkélne már egy telitalálat.
Kérdés, hogy az akaratom ehhez elég-e,
Hát utána járok, mert a múltamnak vége!



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.